Radnóti Miklós: POGÁNY KÖSZÖNTŐ

Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után

 

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

 

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

 

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

 

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!

 

 

 

 

1930. január 11.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#5. 2013. február 24. 13:59
Kedvenc költőim egyike. Örülök, hogy nem csak én szeretem ;o)
Csilla
#4. 2013. február 22. 20:17
A pogányság a szabadság, a kikelet szimbólumaként jelenik meg ebben a rövid, egyszerű versben.
Tetszik a hangulati, érzelmi ellentétbe való átlendülés.
Answer
#3. 2013. február 21. 18:26
Van valami különleges hangulata ennek a néhány sornak!
Juhász Kató
#2. 2013. február 21. 17:13
Örömmel olvastam Radnóti első verseskötetének címadó versét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek