Pletyka

Imádom Pistit, miért is tagadnám, felvállalom szőröstül, bőröstül ezt a széllel bélelt alakot, éltemben jelenleg az egyetlen férfinek látszó alakot...

 

...aki igazán megnevettet, ha rossz a kedvem, aki gyakran hetekig eltűnik a látókörömből, majd úgy tér vissza hozzám, mintha előző nap váltunk volna el.  

Valamilyen nagy dobásra készül, ha meghívott ebédre, ez eleddig igen ritkán fordult elő, sőt mondhatni soha! Inkább ő volt az, aki a legképtelenebb időpontokban beállított hozzám, és közölte, hogy éhes és szomjas, választ sem vára valósággal feltépte a hűtőszekrényem ajtaját, és amit csak talált benne, azt ott helyben mind felfalta. Nem lehet panasza a gyomrára, mert a születésnapi dobostorta utolsó szeletét két harapással eltüntette, és utána küldött három kovászos uborkát, mert az úgy lehűti az ember gyomrát, ha másnaposság gyötri, és mégsem várhat arra, hogy a mélyhűtőből elővegyen a húst és süssek neki néhány szeletet, mert az idő pénz, és neki kevés a pénze, no, meg az ideje is.

Hiába mondtam neki, hogy úgy illene, szépen értem jön és elvisz egy étterembe ebédelni, de hevesen tiltakozott, nincs jobb a házi kosztnál és meglátom, mekkora meglepetésben lesz részem.

Hiába, kicsit rosszul érzem magam, hogy én megyek egy férfinek látszó pasi lakására, de mindegy, ha már megígértem, nincs mese, mennem kell. Félretettem a női büszkeségemet, kicsíptem magam, direkt miniszoknyát vettem fel egy dögös, mélyen kivágott pólóval, és  tízcentis magas sarkú szandálba bújtattam a lábam, abban  érvényesül igazán a hosszú combom, s a karcsú bokám, ezt onnan tudom, hogy ebben a szerelésben az utcán  napraforgóként forogtak utánam a férfiak, s gondoltam, nem vall szégyent velem Pisti, ha a házbeli lakók előtt így vonulok fel hozzá, a harmadik emeletre, mert lift ugyan van, de állítása szerint sohasem működik.

A körúti régi volt bérháznak mind a hat emeletén az utca felőli homlokzatra néző ablakokkal csak három lakás rendelkezett, az összes többi lakás nyílászárója a rombusz alakú udvar felőli körfolyosókra nyíltak, vegyesen, egy konyhaablak, egy bejárati ajtó, négy szobaablak sorrendben, ezért mindig tudni lehetett, kinél mi lesz a vasárnapi ebéd. Egyébként sem maradt titok a házban, igaz, ezt történetünk elején csak sejtettem, de hamarosan meggyőződtem róla.

Azt mondta Pisti, ha a cipész felirat alatti gombot megnyomom, azonnal nyílik a kapu és besétálhatok nyugodtan. Nem is izgattam magam, feleslegesen nem böngésztem volna a lakók neveit, hogy megkeressem köztük Pistiét és a mellette lévő gombon felcsöngessek hozzá, egyrészt legalább negyven lakás van a házban, másrészt közel sem biztos, hogy Pisti kiírta a nevét, hiszen mindössze két hónapja költözött a házba, és amennyire elfoglalt az én drágám, erre valószínűleg még nem tudott időt szakítani.  

Amint beléptem a kapun, és elengedtem a hatalmas faajtót, az becsapódott mögöttem, majd felgyulladt a lépcsőházi világítás és a volt portásfülke helyiségéből kilépett egy gömbölyded, ősz hajú öregúr, lehúzta orráról a szemüvegét, hogy szemrevételezzen, majd rám dörrent:

-        Kézcsókom! Itt vagyok, kisasszony, ha engem keres! Én vagyok a cipész!

Hajaj, hogyan lehet erre udvarias választ adni, s közölni az öregúrral, hogy valójában a Horvát Pistit keresem, a harmadik emelet 5-ből, s elnézést kérek, hogy csengetésemmel zavartam.

-        Szóval, nem hozzám jött! Hanem akkor kit keres?

Vágott az öreg esze, és zavarba hozott, ahogyan rám meresztette a szúrós szürke szemét.

-        A Horvát Pistit keresem - dadogtam zavaromban, mire legyintett egyet, s intett, menjek csak vele és leültetett egy aprócska székre, amely éppen olyan kicsi volt, mint az övé, kezébe vette a munkadarabot, amit előzőleg félbe hagyott, és folytatta a cipőtalp ragasztását.

-        Szóval, maga is azt az új fiút keresi? Szép dolog, mondhatom! Lebeszélném róla, maga olyan rendes lánynak látszik, bár igen rövid a szoknyája, de magácskánál nem baj, mert jó a lába. Nincs itthon a fiatalember, alig egy fél órája ment el, de nem mehetett messzire, mert egy átlátszó nagy zacskóban négy üres ételes dobozt vitt magával!

Hahaha, úgy tűnik, az én Pistikém házi koszt gyanánt valamelyik közeli étteremből hozza az ebédet!

-        Tudja, aranyoskám, Döme bácsi mindent tud, mert mindent lát, ami a házban történik. Ja, igen, én vagyok Döme bácsi!

Rájöttem volna, ha nem mondja, akkor is, de nem tettem szóvá, csak mosolyogtam, mond még nekem mást is, csak legyek türelemmel. Egyébként nyitva hagyta a hat négyzetméteres kuckó ajtaját és innen valóban mindenkit látni, aki elmegy a folyosón.

-        Már megbocsásson, kisasszony, de nagy kujon a Horvát gyerek! Képzelje, minden nap jönnek hozzá a lányok, sokszor nem is, hanem kettő vagy három! Nem mondom, engem is nagy tehetséggel áldott meg a sors, de ez már kicsit túlzás!  Másnak is van szeretője, de nem ennyi! Ott van például a másodikon a Hevesi doktor! A rendelési idejéhez igazította a szeretőit, a délelőtti szőke hétfőn és szerdán jár ide, a délutáni barna meg kedden és csütörtökön! Szegény felesége nem is sejti, mert dolgozik reggel héttől este nyolcig! Aztán ott van özvegy Sárdiné, aki benne van a korban, mégis egy fiatalember a szeretője. Megbabonázta, higgye el nekem! Az a nő egy boszorkány!

Úgy láttam, megérkezett Pisti, gyorsan elköszönök és még a lift előtt utolérem. Megölel, valósággal megropogtatja a csontjaimat, és a válla felett látom, hogy az öreg cipész kinézett az odújából, majd fejét ingatva ismét eltűnt a kócerájában.

-        Nagy hírem van számodra, Cicuskám!

-        No, és mi az?

-        Majd meglátod, ne kíváncsiskodj!

Pisti nem kulccsal nyitja az ajtót, csak bekopogtat a konyhaajtón, s máris kinyitja azt egy alacsony, madárcsontú, mosolygós leányzó, akit a legnagyobb meglepetésemre, menyasszonyaként mutat be nekem és miközben megmelegíti az étteremből hozott házi kosztot, rögvest megfejeli azzal, hogy két hónap múlva összeházasodnak és legyek az esküvői tanúja! Azt hittem, ezt már nem lehet tovább fokozni, de tévedtem. Edit, mint jövendőbeli sógornőm, rádobott még egy lapáttal, mert közölte, hogy hat hónap múlva keresztmama leszek!

Valóban finom volt az ebéd, én magam sem főztem volna jobbat. Elmeséltem az ifjú párnak, hogy mit hallottam Döme bácsitól és az öcsém úgy hahotázott, hogy csak úgy zengett a lakás.

-        Jaj, nővérkém, nagy konkoly az öregúr! Hozzám matematika korrepetálásra járnak a lányok, Editkém meg nyelvórákat ad, Hevesi doktorékhoz délelőttönként a bejárónő jár, délutánonként meg az angol tanárnő, Sárdinét meg az unokaöccse patronálja, bevásárol neki, meg kitakarít, mert az öregasszony már alig tud mozogni.

Délután háromkor hazaindulok, mert este színházba megyek, és Döme bácsi meghallván a lift zörgését, már a kuckója előtt vár.

-        Na, mit mondtam? Ugye, milyen nagy nőcsábász a Horvát Pista?

Igyekszem bánatos képet vágni:

-        Tessék elképzelni, most tudtam meg, hogy menyasszonya van!

Szinte futva hagyom el a házat, meg sem állok a következő buszmegállóig, ahol végre hangosan nevethetek.

A buszra várakozók gyanús pillantásokkal méregetnek.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő