Plavec Gyula: Petőfi fája

nem minden ok nélkül tereltem a szót Petőfi Sándorra


Láttam a galériában Fer-Kai Örök lángolás című fotóját és olvastam is a képéhez kapcsolódó hozzászólásokat. Ha nagyon megerőltetem magamat, én is felfedezem benne az örök lángolást, de normál körülmények között engemet inkább a szomorúság kerít hatalmába a kép láttán. Lelki szemeimmel látom és lelki füleimmel hallom a fiatal fát, amint zsenge hajtásait őzek és nyulak rágcsálják. Majdnem belepusztul. Mikor aztán végre sikerül kihevernie a rágcsálók támadását és növekedésnek indulhatna, jönnek az atkák, hernyók, molyok, tetvek, melyek a levelein keresztül szívják el az életnedvét. Mikor ezt a támadást is sikerül kihevernie és kezd igazi nagy lombkoronát növeszteni, jön a savas eső. Éppenhogy túléli. Mikor minden nehézség ellenére végre sikerülhetett volna kiteljesednie és terebélyes lombozatával ő lehetett volna környezete császára, jött egy hatalmas szélvihar vagy egy túlméretezett munkagép és széttépte.
Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versét juttatja eszembe.
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövöstül
Ezt a fát nem tövöstül csavarta ki a szélvész, és lehet, hogy villám sem futott rajta keresztül, de azért csúnyán elbánt vele a természet vagy a természet imádó ember. Kicsit azért zsivány vagyok, mert nem minden ok nélkül tereltem a szót Petőfi Sándorra. Április 1-én múlt 170 éve annak, hogy 1845 április 1-én útnak indult a majdnem három hónapos felvidéki kirándulására. Nagy vonalakban felsorolom, milyen településeket látogatott meg. Járt Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Késmárkon, Iglón, Rozsnyón, Veszverésen, Pelsőcön, Aggteleken, Berzétén, Rimaszombatban, Gömörön, Várgedén, Gácson, Vecseklőn, Ajnácskőn, Somoskőn, Füleken és Losoncon. Petőfit sokan méltatták már szerelmes és forradalmi költeményeiért. Előszeretettel szerepeltetik különféle kiadványokban olyan festményeken, ahol ilyen nagy dülledt, harcias szemekkel és rémületet keltő torzonborz frizurával van ábrázolva, holott ő egy jókedélyű, minden iránt fogékony, kitűnő humorérzékkel megáldott fiatalember lehetett. Véleményem alátámasztása érdekében választottam néhány kiragadott idézetet a kirándulásáról készített feljegyzéseiből, melyek Úti jegyzetek címen jelentek meg. Ezekben a jegyzetekben az a szép,hogy ezeket ő maga írja és nem valakik akarják bemagyarázni nekünk,hogy hogyan értelmezzünk vele kapcsolatos dolgokat.
- Füleken megálltunk a kovács előtt, mert egy lovat patkoltatni kellett. Én még most is nagyon szeretem a kovácsműhelyeket, gyerekkoromban kovács akartam lenni. S nem lett volna jobb? Most piszkos kezekkel verhetném a vasat, ahelyett, hogy engem vernek piszkos kritikusok.
- Fülek sokáig volt török kézen. Ha naponként abból a borból kellett volna inniuk, melyet én itt a kocsmában ittam, fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek.
- Fülektől Losoncig aztán semmi nevezeteset nem ér az ember, az utat kivéve. Ez az élő embert halálra s a holtat életre rázza. Én meghaltam, s fölébredtem rajta valami hatszor.
- Útba esett Ludány helység, hol legszebb parasztfejkötőket láttam életemben. Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket feleségem számára, no! Már csak azért is megkérhetne valami leányka, hogy vegyem el őt.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek