Plavec Gyula: Kétszer kettő néha öt

Nekem nagyon is tetszik a dolog, de ha én most elmegyek, te nagyon fogsz sírni utánam.


Tíz meg ötezer néha meg tizenötezer. Bizonyára hihetetlennek tűnik, de így van. 
Laci bácsi nagyobb pénzösszeghez jutott. Eladta a budapesti Lánchidat egy texasi marhapásztornak. Azzal butította el őt, hogy majd jó lesz neki a lánc a teheneit bekötni az istállóba. Több értesülés nem szivárgott ki az adásvételi szerződésről, mert Laci bácsi hat év négy hónap és huszonhat napra titkosította az anyagot. Még éjszakára is selyemsállal takarta el az arcát, nehogy álmában valamit kifecsegjen róla. Azért a texasit sem ejtették a feje lágyára. Mindenféle törvényekre hivatkozva nem készpénzzel fizette ki az eladót, hanem banki átutalással rendezte a számlát. Laci bácsi viszont nem bízott meg ezekben az úri huncutságokban. Jobban szerette hallani a bankók susogását, vagy legalább betétkönyvben látni vagyona gyarapodását. Ez a sehol nem volt, soha nem lesz virtuális világ nem igazán érintette meg a szíve csücskét, akkor meg aztán végképp elment a kedve az egésztől, mikor az átutalást intéző hölgy megkérdezte tőle, hogy melyik nemetiségi csoport tagjának vallja magát? Mi köze van egy pénzügyi tranzakciónak az ő nemzetiségéhez? Még jó, hogy azt is meg nem kérdezte tőle, hol tartózkodott akkor, mikor az Isten az észt osztogatta? Erre a kérdésre bizonyára nem tudott volna válaszolni, mert azt mégsem kívánhatja el tőle senki, hogy észben tartsa, mikor melyik kocsmában üldögél. Mindezeket az argumentumokat figyelembe véve, úgy határozott, ha módja lesz rá, kiveszi a pénzét a számláról és bankkönyvre helyezi el. Elhatározását tettek követték. Átment egy másik bankba és kiváltott egy új könyvecskét. Az ügyét intéző nő nagyon segítőkész volt. Néhány perc alatt kiállította a könyvet, de mondta Laci bácsinak, jó lenne, ha jelképesen elhelyezne az új könyvre valamilyen összeget! Elővette pénztárcáját és átnézte tartalmát. Elgondolkodott, milyen összeget tudna nélkülözni és azt válaszolta: 
- Tíz eurót adhatok, ha elég lesz. 
- Természetesen elég lesz - mondta a nő. 
Bejegyezte a kapott összeget és átnyújtotta a könyvet Laci bácsinak. Ezután sietve átment abba a bankba, ahol a számláját kezelték. Kivette az összes pénzt és visszatért abba a bankba, ahol a betétkönyvet kiváltotta. Három ablaknál volt ügyfélfogadás. A két ablaknál ült egy-egy ügyfél. A középső ablaknál nem volt senki, de Laci bácsi visszahőkölt, mert ott egy ismerős nő volt az ügyintéző. 
- Az kellene még csak, hogy szétpletykálja a szerencsémet - gondolta magában az öreg, és úgy tett, mintha csak nézelődne, de már késő volt. Anikó észrevette őt. 
- Mi járatban vagy? - kérdezte tőle. - Gyere, üljél le!
Nem akart feltűnősködni, igy elfogadta az invitálást. 
- Pénzt akarnák elhelyezni bankkönyvre. 
- Milyen összeget? 
- Ötezer eurót. 
- Add inkább nekem - huncutkodott a nő. 
- Odaadom, ha adsz róla elismervényt - zárta rövidre a diskurzust Laci bácsi. 
Ezután Anikó hozzálátott a hivatalos iratok kitöltéséhez. Elkérte Laci bácsitól az újonnan kiváltott bankkönyvét és személyazonosító igazolványát. Nyomtatványt vett elő, de alig hogy elkezdte kitölteni, elrontotta. 
- Most mit csináljak, elrontottam - kérdezte kolléganőjét, aki tétlenül álldogált a háta mögött. 
- Az semmi - nyugtatta meg őt. - Ezt ide írod, ezt meg áthúzod és jól is van. 
Anikó folytatta a megkezdett munkáját, közben önfeledten traccsoltak kolleganőjével. Újabb űrlapok kerültek elő. Egyik gépen kattintott kettőt, másikon hármat, majd elkérte a betétre szánt pénzösszeget. Gondosan átszámolta. Néhány kitöltött nyomtatványt nyújtott Laci bácsi elé, azzal a felszólítással, hogy írja őket alá! Mikor ezzel is megvolt, betolta az egyik szecskavágóba Laci bácsi bankkönyvét, mely gépezet rányomtatta a tranzakció végeredményét. A ceremónia után átnyújtotta a könyvecskét jogos tulajdonosának. Laci bácsi szemüveget vett elő, hogy meggyőződjön az eljárás helyességéről. Mereven bámult a könyvbe, szóhoz sem jutott. 
- Valami nem tetszik? - kérdezte Anikó mosolyogva. 
- Nekem nagyon is tetszik a dolog, de ha én most elmegyek, te nagyon fogsz sírni utánam. 
- Ne idegesítsél már! - fagyott rá a mosoly a nő arcára. 
- Nézd, ezen a könyvön volt tíz euro, én adtam hozzá ötezer eurót, te pedig végösszegként beírtál nekem tizenötezer eurót. 
- Add csak ide! - motyogta a nő félholtra sápadva. - Ezek engemet elevenen megnyúztak volna, ha nem szólsz. Még szerencse, hogy nem küldtem el a géppel. 
Ezek után a nő fél órán keresztül hálálkodott Laci bácsinak, amiért olyan rendes volt és nem lógott meg a potyán szerzett pénzzel, amit úgysem tudott volna érvényesíteni sehol. Lehet, hogy még most is hálálkodna, ha időközben be nem zárták volna a bankot.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!