Plavec Gyula: Gyötődés

Mikor aztán az ötödik héten teljesen váratlanul mégiscsak meghozza tartozását a barátom, lelkiismeret-furdalás lesz úrrá rajtam.


Életük során már bizonyára önökkel is előfordult, mert ezt szinte senki sem ússza meg, hogy pénzt adtak kölcsön valakinek. Ismerősnek, ismeretlennek, barátnak, rokonnak, ellenségnek. Utazásra, beteglátogatásra, temetésre, sörre, borra, pálinkára vagy csak úgy. Nem tudom megfigyelték-e, de a kölcsönt kérők rendszerint azzal az ígérettel ámítanak el, hogy a tartozásukat hétfőn, szerdán vagy pénteken fogják megadni. Szinte soha nem kedden, csütörtökön vagy szombaton. Vasárnapról meg már nem is tesznek említést, hiszen ezen a napon a mindenség teremtője sem volt hajlandó dolgozni, ezért úgy érzik, ők sem kötelesek pont ezen a megszentelt napon leróni tartozásukat.
- Kassára kell mennem, a feleségem meg elutazott és itt hagyott engemet pénz nélkül - mondja az egyik barátom. - Légy szíves, segítsél már ki 12 euróval! Hétfőn megadom.
Miért ne adtam volna neki, hiszen olyan szépen kérte?!
Mikor aztán eltelt az első hétfő és a barátom csak nem hozta meg a pénzemet, nyomasztó érzések kezdtek kavarogni bennem. Ilyenkor az ember hajlamos a legrosszabbakra gondolni. Bizonyára baleset érte a barátomat, vagy egészségügyi problémái merültek fel. Lehet, hogy meg is kellett őt operálni. Netán terroristák fogságába esett.
Mikor néhány nap elteltével találkozok vele az utcán és látom, hogy kitűnő egészségnek örvend, megkönnyebbülök. Tehát még nem veszett el a pénzem.
Mikor a második hétfő is eltelik és a barátom még mindig nem jelentkezik, hogy rendezze tartozását, arra gondolok, bizonyára sok gondja van, ezért feledkezett meg rólam. Vagy pénzügyi nehézségei támadtak. Netán összeveszett az anyósával.
Mikor aztán a harmadik hétfő is eltelik és a barátom még mindig nem adta meg a pénzemet, a reményt a kiábrándultság váltja fel.
Lehet, hogy ez az ember már vissza sem akarja adni a kölcsönt? Ennyire ostobának tart engemet? Azt hiszi, hogy majd elfeledkezek az egészről? Azt hiszi, hogy szó nélkül megússza?
Mikor aztán a negyedik hétfő is eltelik és a barátom még mindig nem jelentkezik, hogy a tartozását rendezze, a kiábrándultságot a harag váltja fel.
No, akkor lássam ezt az embert, mikor a hátam közepét! Tőlem már soha az életben egyetlen fillért sem fog kapni! Szóba se állok vele!
Mikor aztán az ötödik héten teljesen váratlanul mégiscsak meghozza tartozását a barátom, lelkiismeret-furdalás lesz úrrá rajtam. Szabad-e nékem elfogadni ezt a pénzt, hiszen már oly régen a barátomnál lapul? Ott bujkált a zsebében. Jól összemelegedtek. Megszokták már egymás illatát, minden kis rezdülését idegsejtjeiknek és most én csak úgy ukk-mukk-fukk kiragadom finom kis kuckójából. Érdes kezemmel tapogatom, simogatom, ne adja Isten, még össze is nyálazom. Jól van ez így? Gyötrődések közepette mégis elfogadom a pénzt. Azzal vigasztalom magamat, hogy úgysem lesz nálam sokáig ez az összeg. Majd megint jön valaki, aki kölcsönkéri. Utazásra, beteglátogatásra, temetésre, sörre, borra, pálinkára vagy csak úgy.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!