Plavec Gyula: A ledarált álmok

Szeretnék illatos mezőkön pillangók után futkározni.


Kopp-kopp.
- Ki kopog?
- Én kopogok, Jércike Grétike. Te ki vagy?
- Én Kokosko Karcsika vagyok. Miért kopogsz, Jércike?
- Azért kopogok, hogy kijussak a tojásból. Hallod, hogy mindenki kopog. Kopogjál te is, Karcsika!
- Nekem jó idebenn is.
- Meg fogsz fulladni, ha továbbra is a tojásban maradsz. Odakint sokkal több a levegő. Én már mindjárt kidugom a csőrömet.
- Jól van, akkor én is kopogtatni fogok.
Kopp-kopp.
- Na végre, én is kidugtam a csőrömet. És most mit fogunk csinálni?
- Vágd körül teljesen a tojás héját, hogy ki tudjál belőle bújni, így, ahogy én csinálom.
- Jól van, akkor én is körülvágom a tojás héját.
- No, most már sikerült kibújnom.
- Nekem is.
- Mi ez a világosság? Miért nyitották ki a keltetőgép ajtaját?
- Ne féljél, Karcsika, csak a tojás héját szedik össze. Legalább több hely lesz. Gyere ide a sarokba, majd beszélgetünk!
- Ilyen tömegben nem könnyű mozogni.
- Maradjál szorosan mellettem és akkor nem sodornak el a többiek! No, itt jó meleg van, én már majdnem meg is vagyok száradva.
Tudod, Karcsika, én irigyellek tégedet.
- Miért irigyelsz?
- Azért, mert kakasnak születtél. Te leszel az udvar dísze. A Nap is csak akkor mer előbukkanni a horizonton, ha te jelt adsz neki, hogy tiszta a levegő, előjöhet. Még az esőfelhők is csak akkor mernek összeállni, ha te megjósolod az időjárásváltozást.
- Ne szomorkodjál, Jércike, neked meg majd kiscsibéid lesznek és nevelgetni fogod őket!Meglátod milyen mókás lesz.
- Karcsika, te mit szeretnél csinálni, ha majd kikerülünk a keltetőből?
- Szeretnék illatos mezőkön pillangók után futkározni. Finom magvakat csipegetni. Búzát, kukoricát, napraforgót. Fölrepülni a kerítés legmagasabb pontjára és nagyokat kukorékolni. És, te Jércike, mit szeretnél csinálni?
- Kapirgálni az udvaron. Rovarokat, gilisztákat, férgeket keresgélni. Lustán elheveredni a porban, élvezni a napsugarak langymelegét.
- Miért nyitották már ki megint a keltetőgép ajtaját? Miért húzza ki ez a nő a fiókot?Hová visz minket?
- Gyere, Karcsika! Nézd, milyen vicces, mozog velünk a föld! Ez valami futószalag. Látod, mennyi rengetegen vagyunk?
- Miért ülnek ezek a nők a futószalag mellett?
- Nem tudom, de jaj, az egyik már el is kapott engemet.
A nő közömbös ábrázattal dobja Jércikét a jobb oldali futószalagra.
- Karcsika, gyere te is! - kiált barátjára Jércike.
- Már engemet is elkapott a nő - kiált vissza Karcsika. - De engemet miért dobsz a bal oldalra? - rikácsolja a kiskakas, miközben siklik lefelé a rozsdamentes acélból készült csúszdán.
- Én vagyok Kokosko Karcsika! - szól még utoljára a kiskakas, majd a daráló végleg elnémítja őt.
Az ember a világmindenség ura, a természet csodája, a gondolkodni képes géniusz, nem tartja kifizetődőnek felnevelni a kakasokat!!!

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek