Pite új barátra talál

Egy állat és egy ember barátsága.

 


Kellemes sötétség vette körül, minden olyan békés, a szülei testének melege olyan megnyugtató, mégse tudott elaludni. Pite a kis süni nyugtalanul forgolódott  kuckójuk barátságos hűvösében. A szülei már az igazak álmát aludták, miután jól kifáradtak az éjszakai lakmározás után. Pite el sem tudta képzelni, hogy ők miért nem érzik azt, ami őt nem hagyja aludni.
Egy illat volt, mi elűzte az álmot a kis süni szeméből. Egy illat, amit még nem érzett kicsike orrocskája soha azelőtt. Nem tudta eldönteni, hogy kellemes, vagy talán inkább ijesztő, de mindenesetre azt tudta, hogy nagyon érdekes, és neki meg kell tudnia, hogy mi az. Csendesen kilopózott az alomból, vigyázva, hogy ne ébressze  fel a szüleit. A hirtelen feltáruló világos erdő kicsit megrémítette, de a kiváncsisága erősebb volt, és elindult a felfedezni vágyott illat felé. Szép lassan lopakodott a fák tövében, és egyszer csak egy tisztás szélére érkezett. Ott hirtelen annyi minden új dolgot látott, hogy teljesen beleszédült. Nem akart hinni a szemének, hatalmas lényeket látott, akik két lábon jártak, és nagyon hangosak voltak. Mindenfele tapostak a nagy lábaikkal, és észre sem vették, hogy mi mindent letaposnak. Pite szeretett volna, szólni nekik, hogy legyenek kicsit óvatosabbak, de a nagy lények meg sem hallották, hiába kiabált nekik. Volt ott egy olyan lény is, aki kisebb volt mint a többi, és egy játék babát szorongatott, ő észrevette a kis sünit. Nagy boldogan elindult a kis erdőlakó felé, hogy közelebbről is megnézze. Pite szeretett volna elszaladni, de a rémülettől földbe gyökerezett a lába, és csak állt ott mozdulatlanul. Az idegen odaért hozzá, és csak néztek egymásra. A süni rájött, hogy ennek a lénynek a szagát érezte az alomban, de most még mást is érzett, almát. Hirtelen ott volt előtte egy finomnak tűnő almaszelet, a kis lény pedig visszafutott a többiekhez. Pite egy ideig csak nézte az almát, majd úgy döntött, hogy megeszi. Miután jóízűen elfogyasztotta, visszament a szüleihez, akik most is békésen aludtak, sejtelmük sem volt, hogy milyen kalandban volt része a kicsikéjüknek.
Ezután mindig, mikor megérezte azt az illatot, Pite elment a tisztáshoz, és ott várta már a fincsi alma. Boldogan fogyasztotta el az almáját, ami azért volt olyan finom, mert csak a kettejük titka volt. Az övé, a kis sünié, és barátjáé, a kis emberé.
Igen, egy ember volt, akivel Pite találkozott az erdőben, nevezetesen egy kislány, aki mindig nagyon boldogan figyelte ahogy a süni barátja megeszi a neki szánt csemegét. Az évek múlásával is mindig visszajárt oda a kis tisztásra, hogy elvigye a kis süninek a barátság almáját. 

 

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
rora85
#4. 2012. április 1. 22:36
köszi szépen!
Eliza Beth
#3. 2012. március 31. 12:54
Nekem is tetszik.
Balage
#2. 2012. március 31. 09:01
Aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek