PITE, A KISSÜN, AKI NEM ALSZIK TÉLI ÁLMOT

Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Pitét, a legkülönlegesebb sünt, akiről valaha hallottatok.

 

Pite egy forró nyári délutánon született egy családi ház kertjének egyik málnabokra alatt. Mikor a világra jött, épp elmúlt az ebédidő, a levegőben még terjengett a desszertként felszolgált almás pite illata. Pite szülei, akárhányszor megkérdezik tőlük, „De miért lett ilyen furcsa ez a gyerek?"; megvonogatják tüskéiket, és gyermekük születésének ilyetén körülményeire hivatkoznak. Márpedig ezt a kérdést többször feltették már nekik, mint ahány tüskéjük kettejüknek összesen van...

Pite ugyanis, ahogy cseperedett; furcsa jellemvonásokról kezdett tanúbizonyságot tenni. Például míg a testvérei szöcskékre vadásztak; ő a kertben piknikező embergyerekeket környékezte meg; és felcsipegette az azok által elhullajtott süteménydarabokat. Kedvence az almás pite volt. Családja furcsállotta ugyan az étkezési szokásait, de bíztak benne, hogy az első téli álma utánra majdcsak kinövi őket; és jó sün módjára rákap a szöcske, a csiga és a földigiliszta ízére.

Annál inkább meglepődtek, amikor Pite az első tele után így üdvözölte őket: „Anya, apa, fivéreim! Jól aludtatok? Én pár nap után felébredtem, és utána hiába próbáltam visszaaludni, egyszerűen nem jött álom a szememre. Nem akartalak felébreszteni benneteket, ezért felfedezőútra indultam; és képzeljétek, összebarátkoztam Gerzsonnal és Elmóval!" Szülei és testvérei számára éhgyomorra kissé sok volt ennyi furcsa információ. Legszívesebben azonnal gilisztavadászatra indultak volna, erre ez a lüke Pite előáll azzal, hogy ő nem hogy nem éhes, de még téli álmot is csak néhány napig aludt?! No és ki az a Gerzson, meg Elmó? Egyik sem sünnév, gondolták ijedten - Pite pedig azonnal igazolta félelmeiket: „Ismerjétek meg Gerzsont, a földigilisztát és Elmót, az áloműző tündért! Amíg aludtatok, én velük beszélgettem, és játszottam. Képzeljétek, Elmó elmondta, hogy valójában miatta ébredtem fel a téli álmomból! Az ő fajtája ugyanis téli álommal táplálkozik - hát nem érdekes?" - mesélte csillogó szemmel. Rokonai azonban nem osztoztak lelkesedésében, sőt, a megdöbbenéstől szóhoz sem jutottak. Egy sün egy gilisztával beszélget, és játszik, ahelyett hogy megenné? Hallatlan! És mégis, mi a nyavalya az az áloműző tündér? Egyikük sem hallott korábban efféle teremtményről. Még hogy valaki téli álmot eszik, ráadásul a sünökét, akiknek tudvalevőleg szükségük van rá, hogy átaludhassák a havas évszakot? Ki hallott már ilyet?!

Mit volt mit tenni, úgy tűnt, bele kell törődniük, hogy Pite nem csak az ennivalóját, hanem a barátait is furcsán választja meg. A szülei eleinte nagyon tartottak tőle, hogy mit szól majd a szomszédság, és próbálták ránevelni Pitét a normális sün-életre. De amikor egy alkalommal három napig lázasan feküdt egy szöcske elfogyasztása után, rájöttek, hogy ha azt akarják, hogy a kissün jól érezze magát; fel kell hagyniuk a megváltoztatására tett kísérletekkel.

Ők maguk azonban a gilisztát továbbra is legszívesebben a tányérjukon látták, a fogvacogtató hideget pedig nem szerették volna ébren tölteni, így megállapodást kötöttek: Gerzson a saját érdekében csak vacsora után tehette be a (nem létező) lábát otthonukba, Elmó pedig annyit ehetett Pite téli álmából, amennyit csak akart, de a családtagjaiéhoz egy ujjal sem nyúlhatott. A süteményevésnek viszont nem szabtak határt - aminek az lett a következménye, hogy pár héten belül az egész család rászokott az almás pitére.

 

Biztos nehéz elhinni, hogy mindaz, amit Pitéről, a családjáról és a barátairól meséltem; az első szótól az utolsóig igaz. Pedig én csak azt mondtam el nektek, amit Gerzsontól hallottam. Gerzson ugyanis a mi kertünkben lakik, és a minap, rajtakapva, hogy bemerészkedett a konyhába, és elcsórta az uzsonnára szánt almás pitém sarkát; kérdőre vontam. Kérlelt, hogy hadd vigye el a morzsa méretű darabot, bizonygatta, hogy nem neki kell, hanem ajándékba szánja egy barátjának. Ekkor szereztem tudomást Pitéről, akit azóta volt szerencsém személyesen is megismerni; és mondhatom, igazán különleges teremtmény!

De, ha nem haragszotok meg rám, most egy időre felfüggesztem a róla való mesélést; mert már jön a konyhából az almás pite illata, és nem szeretném, hogy odaégjen!

 

 

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#4. 2012. március 24. 22:45
Ötletes, jó!
Ruder - Jana
#3. 2012. március 24. 15:57
Aranyos ...
Örömmel olvastam!
Balage
#2. 2012. március 24. 13:31
Nagyon jó mese!
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az ablak