Percben a csend

...amit érzek, magamba zárom...

 

 

szeretlek a szóban,
szeretlek a csendben,
szeretlek minden
egyszerű percben.
mint szú a fában
hangtalan percen,
szeretlek némán
és viharverten.

 

lennék az álmod,
a halk sugallat,
arcodat érintő szél,
fuvallat.
lennék a fény,
ébredés,
az ősszel derengő,
fáradt napsütés.

 

végzeted lehetnék,
halálos ítélet,
a csábító és kacér,
könnyelmű ígéret.
de senkid sem vagyok.

 

ha halkan felragyog
percben a csend,
csendben a perc,
didergő angyalok
súgják neved,
az érzést,
és elhiszem,
hogy jó lesz veled.

 

szeretlek téged.
holdfényben,
vágyban.
szeretlek téged
minden kis hibádban.

 

eltűnődöm kezeden,
a kígyózó kis éren
de szerelmed nem kérem.
szeretlek téged.
maradjon álom
amit érzek,
magamba zárom.

 

(Ez nagyon szép, dallamos, ritmusos lett! Tetszik! - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#6. 2014. október 8. 21:38
Gratulálok szép versedhez!
Answer
#5. 2014. október 8. 19:04
Tetszik a dallamos líra!
Gratulálok!
Szeretettel: Answer
ariadne
#4. 2014. október 8. 10:18
Nagyon köszi a kedves figyelmedet:)
hozbi
#3. 2014. október 8. 10:05
Nagyon tetszik a kép is hozzá.
hozbi
#2. 2014. október 8. 09:54
Gratulálok! Jó vers!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!