Őszi falevél
földön leszünk puha szőnyeg,
búvóhelye kicsi sünnek!
Nyirkos ködöt lóbál a szél,
ázottan és dermedten
pereg a sárga falevél,
nem sír, nem is fél,
belenyugszik a sorsába,
tudja jól, hogy nem lesz árva,
követi majd sok-sok társa,
fordul, perdül…el nem szédül?
Harmatcseppen megpihenve
átkarolja nővérkéje,
s még mielőtt talajt érnek,
az ágakon kapaszkodó
testvérekre visszanéznek:
Gyertek ti is, várunk itt lent,
földön leszünk puha szőnyeg,
búvóhelye kicsi sünnek!
Vissza a főoldalraHozzászólások:
Csilla
#8. 2015. november 18. 17:43
Köszönöm szépen.
Mi emberek is a természet részei vagyunk.
Minden valamiért történik, akárcsak a falevelek lehullása, s talán a lelkük mélyén a felnőttek is örök gyerekek.
rapista
#7. 2015. november 17. 10:42
A játékos befejezés szinte gyerekverssé teszi, így nekik is nekünk - állítólag - felnőtteknek is élvezetes.
Csilla
#6. 2015. november 15. 20:28
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmeteket, és az értő-érző olvasást.
rapista #5. 2015. november 13. 11:47
lírai, megszemélyesítéses vers!
vajon mi sem vagyunk egyebek huló leveleknél, amelyek után új levél nő - majd!
zelgitta
#4. 2015. november 12. 19:50
Így nem is olyan szomorú az elmúlás...
Gratulálok!
Brigitta
Döme Zsuzsa
#3. 2015. november 12. 19:43
Kedves vers. Felnőtteknek is, gyerekeknek is jó.
Gandalf
#2. 2015. november 12. 15:33
Csilla gratulálok. tetszett nagyon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
