Összebújós mese

...a szívemmel látom őt...

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerelmes gerlepár. Mind a kettő világosszürke volt, fekete gallérral a nyaka körül. Egyformák mind a ketten, a gerlicenemzedékhez tartozók.

Szerették egymást, és a szerelmük egy életre szólt. Esőben, szélben egymáshoz bújtak, és a testük melegével oltalmazták egymást a viszontagságoktól. Megvédte őket a sírig tartó szeretet melege. Sosem volt egyikük sem magányos. Ketten voltak mindig. Nem ismerték az elhagyatottság érzését.

Hogy miért nem egy másik gerléhez ragaszkodtak? Hiszen minden gerlefiú és gerlelány szakasztott mása volt egymásnak. Elmondok egy nagy titkot.

A gerlicék látják egymás lelkét. Ott hordozzák sugárzóan és tisztán a tekintetükben. Felismerik egymást a szívük dobbanásából, meglátják a másikban azt a különös és varázsos fényt, amelyet csak egy szerelmes gerle láthat, ember sohasem.

Pedig az Ember kíváncsi volt. Sokat gondolkodott rajta, hogyan is lehet ez a nagy és állhatatos gerleszerelem, ha a gerlék emberi szemmel teljesen egyformák? Vagy talán mégsem?
Különös ötlete támadt. Kelepcéket állított fel és befogott annyi gerlét, amennyit csak tudott, köztük a szerelmes gerlelányt is, magányra kárhoztatva a párját.

Napokig gubbasztott a magányos gerlefiú az ágon. Várta a különleges érzést, amely mindig eltöltötte, ha a párja közeledett. Várta a fényt, amely átöleli és megmelengeti a lelkét. De hiába várt. A párja nem jött. 

Csontig átjárta a hideg és párás éjszaka. Az esti szél felborzolta a tollait. Szerelméhez bújt volna, de ő nem volt mellette. Sok gerlicét látott elrepülni, de érezte, egyik sem az elveszített párja. Ismeretlen madarak voltak. Más színű varázslattal, és más hőfokú lélekkel. Idegen gerlék szerelmei.

Meglátta magányát az Ember. Megszólította.

- Nálam van a párod, gerlice, ha igazán akarod, visszaadom neked. Elviszlek hozzá, és újra veled lesz, de csak akkor, ha száz gerle közül is felismered őt.

Elvitte hát a többi gerle közé. A gerlefiú azonnal megérezte a jól ismert melegséget, a furcsa fényt, amit kedvese közelségében átélt. Kiválasztotta elsőre a párját.

- Áruld el nekem, kérlek, az örök szerelem titkát! - kérlelte csodálkozva és meghatottan az Ember.
- A párom lelkét szeretem, ami örök. A szívemmel látom őt - válaszolta a kismadár. - Ezer közül is felismerem, mert szeretem.

Szabadon engedte őket hát az Ember.

Végre összebújhattak újra az ágon, együtt voltak, jöhetett vad szél, jöhetett vihar, nem számított. Együtt voltak.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#15. 2012. augusztus 14. 17:57
Istenem, de szép! Gratulálok!
zsuzsahorváth
#14. 2012. augusztus 13. 14:46
Én megkönnyeztem...Nálunk is lakik egy gerlepár, óvni is kell őket a macskáimtól,mert nem félnek.
ariadne
#13. 2012. augusztus 13. 12:17
Kicsit féltem, hogy túl érzelgősre sikerült ez a mese, a házunk elé fészkelt egy gerlepár, teljesen egyformák, de egymás számára egyetlenek.
Köszönöm szépen a figyelmeteket:)
puszi:ariadne
lilyane
#12. 2012. augusztus 13. 11:47
Ezt kellene megtanulnia az Embernek is: a belső fényt látni, és tisztán, szívvel szeretni.
Gratulálok ehhez a tündéri, aranyos meséhez! Lilyane
Döme Zsuzsa
#11. 2012. augusztus 12. 15:18
Hiába, "jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Szeretettel köszöntelek: Zs.
ariadne
#10. 2012. augusztus 11. 22:07
Nagyon köszi kedves Jana :)
puszillak:ariadne
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. augusztus 11. 21:05
Ruder - Jana
#9. 2012. augusztus 11. 21:05
Nagyon szépet írtál. Megmelengette a szívemet...
ariadne
#8. 2012. augusztus 11. 17:17
Drága Kató, ebben a pillanatban gondoltam arra, mennyire szereted a madarakat, és máris megláttam a hozzászólásodat:) Köszönöm:)
puszillak:ariadne
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. augusztus 11. 15:39
Juhász Kató
#7. 2012. augusztus 11. 15:39
Nagyon tetszett, kedves ariadne.
ariadne
#6. 2012. augusztus 11. 11:48
Magam is sokat gondolkodtam egy gerlepárt elnézve, hogy vajon miről ismerik fel egymást? Valami titkuk lehet, amit mi emberek nem ismerünk, mindegyik egyforma, mégis csak a párját szereti egy életen át, és ez a titok biztosan nem a külsőségekben van:)
köszi, hogy olvastatok:) ariadne
Csilla
#5. 2012. augusztus 11. 09:59
Nem véletlen, hogy a gyöngéd, érzékeny szerelemnek a jelképe a gerlepár.
Elbűvölő mese.
Eliza Beth
#4. 2012. augusztus 11. 08:38
Az már a meséntúli, modern világ.
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. augusztus 11. 08:03
ariadne
#3. 2012. augusztus 11. 08:03
...és hol az egyik röpült, hol a másik:)
Eliza Beth
#2. 2012. augusztus 11. 08:03
Aztán az Ember ment, és keresett magának egy Asszonyt, akit úgy szerethetett, mint a gerlefiú a gerlelányt... :-)))
Tetszik, kedves mese.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek