Öregségi

A szokásos fordulattal, te nyugdíjas vagy, könnyen megteheted

 

 

Kedves ismerősöm azon szerencsések egyike, aki 57 éves korában nyugdíjba mehetett, mert megvolt a negyven éves munkaviszonya. Milyen boldogság volt a népes famíliában, amikor megtudták, hogy van ilyen lehetőség! Persze mindenki a maga szempontjából értékelte az eseményeket. A legnyilvánvalóbb jó szándék a férfinépségtől eredt; „most végre lesz időd több süteményt sütni!" Mindig várták ezt az időt, mikor következik be, mert csuda édesszájú társaság volt ez a fajta, de amíg dolgozott, nem várhatták el még ezt is hősünktől.

A lényeg az, hogy nem csökkentek a nyugdíjas terhei, sőt, ha mondhatjuk, valamelyest még emelkedtek is. Most már ő volt az, akit mindenhova ráncigáltak, a beteg unoka mellé vagy a közösségi elfoglaltságok okán. A szokásos fordulattal, te nyugdíjas vagy, könnyebben megteheted, mint aki dolgozik. De nem csinált ebből ügyet, ment, és amit lehetett, azt elvégezte.
Hanem egyvalami nagyon rosszul esett neki. Amikor megkapta a nyugellátásról szóló értesítést, abban az "öregségi" szó szerepelt. Hát ő most már öregnek számít? Kérdezzék meg a férjét, ő most már öregnek tekinti-e? Sokszor a tükörbe nézett. Tény, hogy jócskán felszedett a lánykori alakjára, de, hogy öreg lenne, azt sehogy sem tudta elfogadni. Még cigánykereket is tudna hányni, ha éppen erre kérnék. Nem is beszélve más dolgokról, mert úgy érezte, évtizedet fiatalodott, hogy letette a gyilkos robotot. Végre szabad ember volt, ezt élvezte, a várva várt szabadságot. De azt, hogy ezzel együtt az öregség bélyegét is tudomásul vegye, azt már nem! Nem és nem! Hiába a hivatalos megnevezés, hiába a nyugdíj, ő nem öreg!

Amikor megtudtam ezt a dolgot, eltűnődtem: milyen kulturálatlanok vagyunk! Mi is személy szerint, és az állam is! No persze az állam mi vagyunk, és milyen lenne az állam, ha nem olyan, mint mi?
Azért, azok az állami tisztviselők, akiknek a kezén keresztül megy az ilyen ügyek intézése, lehetnének szemesebbek is, és feltűnhetne nekik egy-egy ilyen ordenáré ocsmányság. De nem, nem tűnik fel. Mert a hivatal hivatal volt mindig, és az is marad. Nem tűri meg a gondolkodó embert, csak a parancsvégrehajtót, legyen bármi, a parancs az parancs. Rendszerek jönnek, mennek, a hivatal marad. Ó, a hivatal!

Szóval, kulturálatlanok vagyunk. Miért kell így kifejezni magunkat? Nem lehetne egy kissé finomabban is kifejezni magunkat, ha azt akarjuk közölni, hogy negyven év szorgos munkája után az állam pihenni engedi. Hogy ténylegesen pihen-e, vagy halálra dolgozza magát egyéb munkával, az a magánügye. A férfiaknál kevésbé bántó ez, mint a nőknél. Bár a hiúság a férfiaknál sem ritka, pláne, ha alaptalanul bántják meg őket.
Van a dolognak egy másik oldala is, nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. Ha olyan szituáció áll elő, hogy egy korosabb hölgy azt akarja világgá kürtölni, hogy ő még mindig milyen csinos és vonzó jelenség. Ez tapasztalható, amikor valaki túl a hatvanon csitrinek állítja be magát, és esetleg a bájaival kérkedik. Ez épp úgy ellenkezik a jó ízléssel, mint az öregség indokolatlan rásütése valakire.
Az ilyesmi, a nem megfelelő szóhasználat, vagy a korhoz nem illő viselkedés rendszerint a túlzás kategóriájába eső szereptévesztés. Persze, ezt könnyű így mondani, de a helytelen szerepformálásban élő emberrel mit lehet kezdeni? Erről szólnak a neveléstudományok.
A lényeg pár szóban összefoglalható, mert mindenkinek tudni kell, hogy mi illik és mi nem.
Sok társadalmi szerep a kortól is függő. De indokolatlanul és meggondolatlanul használva a korhoz kapcsolható szerepeket, sokat árthatunk a tényleges korukra érzékeny embereknek, akaratlanul is megbántva embertársainkat.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#4. 2014. február 3. 18:13
Azt hiszem ennek a kategóriának már nagyon régen ez a neve.
Nem is arról van szó, lehetne időskori, szépkori és még más jelzővel illetni a besorolást, de azt gondolom sok ellátás nélkül maradt hölgy szívesen elfogadná, ha csak ezen a bizonyos szón múlna, csenget-e a postás, vagy sem.
Amúgy ide illik a közhely, miszerint mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát.
Barátsággal: Answer
előzmény: bodójános hozzászólása, 2014. február 3. 14:19
bodójános
#3. 2014. február 3. 14:19
Kedves Mara!
Ez nem az én véleményem, hanem egy kissé érzékeny ember, nő, véleményét mutattam be. A kommentárok teljesen az én véleményem, lehetnénk egy kicsit tapintatosabbak is, hiszen ki így, ki úgy éli meg ezt a helyzetet.
Köszönöm a véleményedet.
Mara
#2. 2014. február 3. 12:57
Kedves János!

Még mindég jobb, ha öregségi nyugdíjat írnak, mint betegnyugdíj, rokkant nyugdíj.
Engem személy szerint nem zavar, mert ötven éven felül nem tartozunk a közép korosztályhoz em. megöregedtünk, és kész. Inkább megöregedni, mint meghalni.
Persze nem mindannyian gondoljuk így. Elfogadom mások véleményét, így a Tiédet is.
Az írásodhoz szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek