Nulladik óra!

Nemrég szembenézhettem régi félelmemmel.

 

Általános iskolában, de még középsuliban is folyton a hétórai kezdéssel riogattak minket. Szerencsére én - és imáimba foglalt órarendem - annak idején mindig megúsztuk ezt a korai startot. Soha nem gondoltam volna, hogy egykori parám még valaha visszaköszön. Márpedig nemrég szembenézhettem régi félelmemmel. Momentán pedig ismét Nulladik órára vágyom.

Aki esetleg azt hinné, hogy a munkahely, vagy valamilyen hóbort kényszerít némi okosodásra, annak gyorsan leszögezném, ezúttal sem készülök hajnali tanulásra, helyette egy improvizációs társulat felettébb szórakoztató darabjára vagyok továbbra is kíváncsi. Igen, továbbra is kíváncsi, hiszen hiába láttam már egy részletet a színészek munkájából ez inkább csak egy kis ízelítőnek hatott és csak feltüzelte az étvágyamat arra, hogy legalább még egy (vagy sokkal inkább több) hasonló élményben legyen részem.

De hogy miről is van tulajdonképpen szó? Ha valakinek az „improvizáció" hallatán esetleg a 2007-2017 között futó Beugró című műsor jut az eszébe, az egyszerre van közel s mégis fényévekre a valóságtól. Ugyanis mostani előadóink modernizálták, pörgősebbé és szókimondóbbá tették a show-t, melyben ha épp úgy jön ki a lépés, akár hétköznapjaink aktuális eseményeit is beleszövik mondandójukba. Mindezt a közönség teljes, ugyanakkor nem erőltetett bevonása mellett.

Közönséget írtam volna? Igazából akár direktoroknak is nevezhetném a nézőket, hiszen egy-egy tematika végeztével mi voltunk megkérdezve, hogy milyen irányba induljanak szereplőink. S bár eleinte félszegen, de idővel egyre hangosabb bekiabálások mellett alakítottuk a történetek folyamát, miközben azok kivitelezését színészeinkre bíztuk. Vagy nem ez egy jó rendező ismérve?

Ha nem így tettünk volna, akkor kinek jutna eszébe siratódalt énekelni egy BKV fogódzkodóhoz? Vagy ha nem mi vagyunk ott, vajon akkor is kialakult volna egy olyan szabadulószobás alaphelyzet, melyből hatalmas nevetéseken keresztül eljutottunk odáig, hogy egy felnőtt férfi az ölében visz egy másikat, miközben ez utóbbi rettegve ordibálja, hogy nem akar oltást? De a nevető hasizom edzése mellett jutott idő reggeli tornára, esküvői jókívánságokkal meghintett születésnapi köszöntésre (Lacinak innen is sok boldogságot), tilos a mosoly játékra és még rengeteg apróságra, melynek kimérése során az egy óra hiába hussant el szinte egy pillanat alatt, az emléke mégis sokáig velünk marad.

Talán ebből is látszik, hogy kerek történetet ne várjon senki, ez a műsor nem erről szól. Helyette egy jó reggelről, egy kiadós nevetésről, az ott lévő közönségről, vagy inkább közösségről és arról, hogy valami jónak a részesei lehetünk.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
hozbi
#3. 2021. szeptember 22. 14:07
Nagyon jó írás! Gratulálok!
Remek előadás!
Panka
#2. 2021. szeptember 21. 16:34
Humorosan kedves iskolai történet

sajnálom, hogy az én beküldött írásaim eltúnnek a semmibe, noha kezdetben szerepeltem , más néven, de már
hiába reménykedem.
Éppen neked köszönöm, hogy évekkel korábban feltettétek ításaimat.

barátsággal köszönöm.
Panka
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek