Nincsen vége, fuss el véle!

Kukázó írásocska

Nincsen vége, fuss el véle…

Kukázó írásocska

 

Az amatőr írócska szerda reggelenként mindig a menetrend-szerűen érkező kukásautó szemétürítőjének ágyúlövéshez hasonló robajára ébred fel. Ilyenkor morcosan, félkönyékre föltornázza magát, majd alig résnyire nyitott, hunyorgó szemekkel rápislant az éjjeli szekrényén parkoló órájára. Ezt a pillanatot követi egy olyan eszement időszámítás, amely haladéktalanul pszichiáteri kezelést követelne! Ismerkedjünk meg vele!

Amikor a kukásautó eléri a 17-es számú házat (hősünk a 13-as számúban – hol máshol is lakhatna) erősödő dübörgését megelőzi a szemét- és a dízel üzemanyag orrfacsaró szaga. Ez a bűzkevercs kíméletlenül a mély alvásból a se nem alszom, se ébren nem vagyok, Alfa állapotba taszítja őt. Félálmában megállapítja: a kukás autó pontosan jött! A már fönt ismertetett sanda pislantással leellenőrzi a „gépi” időt. Ha pont 6 órát mutat, elégedetten dörmög, - pontos az óra! Ha pár percet késik – sietni sohase szokott- hősünk magára húzza a takaróját és mintegy bocsánatot kérve magától mormolja: alszom még öt percet. Ez az 5 perc általában reggel 7 óráig tart.

Ma reggel aztán minden másképpen kezdődött! Abban a 60 percig tartó öt percben egy csodálatos álmot látott, melynek ő volt a főhőse. Mikor fölébredt, örömmel tapasztalta, az álma nem múlt el nyomtalanul, egy boldogság érzetet hagyott vissza maga után. Az írónk elgondolkodott, meg kéne ezt az álmot őrizni, hogy bármikor vissza tudja majd idézni, amikor rossz passzban van. Hát ezért vagyok író, vagy nem? - kérdezte magától nem kis önteltséggel, majd hirtelen felbuzdulással a számítógépéhez sietett. Behívta a kereskedelmi célokra nem használható Word programját, és egy pillanatig elgondolkozott a fehér lapot a képernyőn meglátva: Hál' Istennek, nekem nincs már szükségem papírra, kihegyezett ceruzára (de utált ceruzát hegyezni, mindig kitörte a hegyét) - ábrándozott. Ezután a két mutató ujját 90°-ban begörbítve a billentyűzet fölé helyezte, és azok ott is maradtak egy darabig, mint a pocokra vadászó, egy helyben lebegő réti sas. Várta a kezdő mondatot, ami csak nem akart megjönni! Kéz le az asztalra. A ceruzás rendszerben ilyenkor csak az állt a papíron: Mi a jó álom titka. Írta A.Ross. Rossz a cím, papír összegyűrve, be a szemétkosárba! Nos, ez a művelet a mai, magas fejlettségű gépen a következő képen nézet ki: törlés (delete),cím leírása,  kéz újra lebeg, le, majd delete, folyamat ismétlődik... A képzeletbeli szemétkosár már színültig tele volt összegyűrt papírlappal, mire elkezdte végre a bevezető sorokat írni:
„Az amatőr írócska szerda reggelenként mindig a menetrend-szerűen érkező kukásautó szemétürítőjének ágyúlövéshez hasonló robajára ébred fel…”


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#3. 2012. február 3. 13:29
Ezt éljük...
Nem papír, nem ceruza, monitor és billentyűzet.
Tömör összefoglalás.
Tetszett!
Eliza Beth
#2. 2012. február 3. 12:25
Legalább tudja, hogy szerda van :-)))
Jó az amatőr írócskának, hogy 60 perces ötperceket alhat....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek