Nem találom sehol...

2007...
Nem láthatom többé
azt a kicsi házat,
hol gyermeki
emlékek tanyáznak
vérbarack fáimnak
már gyökerük sincsen,
lilaakácunkból
alkonyt gyúrt az Isten.
Nem nyílik muskátli
kicsiny ablakunkban,
piros futórózsa
eltűnt a romokban.
öreg birsalmafa
pillangóvirágok
ti engem már többé
vissza sosem vártok.
Eperfák, bokrok,
üde vizű kis kút
nem találom sehol
melyik is az az út,
ami hozzátok még
elvezetne újra
csak az álmaimban
utazok a múltba.
Égszín szemű asszony
krumplis pogácsája
ízét, messze vitte
fel a mennyországba.
Vissza a főoldalra
Köszönöm.
A Vers a nagymamámról szól... Ő nevelt fel. 1990 januárjában ment fel az angyalokhoz. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá... mélységes hálával és szeretettel.
Köszönöm szép gondolataidat...
Ha máskor is ilyen problémád lenne, nyugodtan küld el azt a képet, amit csatolni szerettél volna az írásodhoz, és felrakom hozzá.
(tothbalage@gmail.com)
szeretet sugárzik versedből a szülői ház és édesanyád iránt. Nagyon szépek a költői képeid.
Szeretettel gratulálok: Mara

Sajnos visszamenni már nem lehet. Fenyőcsemeték vannak a helyén , korábban kukoricaföld. Azt sem tudom, kinek a tulajdonában van...
Mintha álmodnék, amikor olvasom szavaid.
Érzem a családi otthon utáni vágyat szavaidban. Vissza kell menni oda és újra elfoglalni e gyönyörű házat, a kertet, mert itt feltöltődhetsz. Hosszu évek óta, elhagytam a szülő falumat,és a benne levő kis házat és nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rá.
Gratulálok!