Nem akarok Charlie lenni

Nincsenek öncélú tragédiák. Mindennek oka van.

 

Divatossá vált manapság a szolidaritási identitásvállalás. Elhíresült már az „Én is cigány vagyok", illetve „Én is Rikárdó vagyok" és most az „Én is Charlie vagyok". Anno Gyurcsány Ferencünk avanzsált hirtelen cigánnyá egy kis politikai műbalhé kedvéért. Az amúgy, hogy a cigányságért keresztbe gazszálat sem tett, amikor, mint miniszterelnök megtehette volna, már nem hír kategória a liberális újságírás berkeiben. Novák Előd Rikárdózása vetett éles hullámokat a széplelkű liberálzöld oldalon. Nem kell az MTA levelező tagjának lenni, hogy rájöjjünk, nem is olyan kis horderejű és kezeletlen problémát szellőztetett meg Novák. A cigányság népességrobbanása nem kis fejfájást fog még okozni. Ennek persze még a megemlítése sem lehetséges liberális szemszögből, hiszen mi is lenne, ha minden problémánkról nyíltan beszélhetnénk? Még a végén tényleg demokrácia lenne, amolyan emberarcú és igazságos.

Most viszont hirtelen mindenki Charlie akar lenni. A Charlie Hebdo „szatirikus" lap munkatársai elleni gyilkos támadást nem lehet megindokolni, sem megmagyarázni, mert ez minden szemszögből egy aljas, gyilkos tett volt. A miértekre viszont tudunk felelni és az ügy mélyebbre nyúlik, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Azért, hogy világosabb legyen az okfejtés, kis kitérőt tennék.

Ez pedig a rendőrségünk által készített „Tehetsz róla, tehetsz ellene." című prevenciós spot volt a nemi erőszakkal kapcsolatban. A jogvédő szüfrazsettek és a femin lelkű álmacsók szörnyülködése hirtelen az egekig csapott, mely szerint erkölcstelen mocsok a megerőszakoltat felelőssé tenni az őt ért inzultusért. Itt egy pillanatra hangyányit lassítsunk. A rendőrség nem azzal a demagóg elmélettel jött, amivé a huhogók kiforgatták a lényeget. Gyakorlatilag a bűnmegelőzés és az óvatosság fontosságát hangsúlyozták, de liberálisan az is vállalhatatlan már. Nem nehéz belegondolni, ha valaki falatnyi szoknyába, enyhén kurvának öltözve megy el szórakozni, majd társait otthagyva segg részegen tapogat hazafelé egy rossz hírű, alig kivilágított környéken, akkor milyen esélyei vannak érintetlenül férjhez mennie. Szerencsétlen rendőrök erre szerették volna a figyelmet felhívni, de hát a széplelkű műhisztizők agyát ez az elmélet nem tudta bevenni. Az értelmesebbje egyértelműnek vette és helyén kezelte az ügyet.

Visszatérve a Charlie Hebdo ügyre, azért itt is van egy leheletnyi pikantéria. A lap „szatirikus" munkatársai azzal tűntek ki a nagy arctalan masszából, hogy minden vallásból gúnyt űztek. Nem nehéz összeadni, hogy az amúgy is érzékeny és forrongó iszlám világ nem tolerálja ezt a gúnyolódást. Lehet, hogy a megfelelő szavak a „szatirikus" helyett a sértő, obszcén és gusztustalan, ami azért már mutat valamit. Régi szép hasonlat az, ha valaki kiáll az útszélre, ne csodálkozzon, ha megizélik. Ezt a tragédiát ezek alapján kottázni lehetett volna, ami ismétlem, nem menti az elkövetőket. Megmutat valamit azért az áldozatok érzéketlenségéből és intoleranciájából is. Miért érez kényszert valaki, hogy mások által szentnek elfogadott eszméket, elveket és hitet a mocsokba rángasson és sértegessen? Ez felveti az egyén felelősségén kívül a társadalomét, amely ezt eltűrte, támogatta. Nem ez a sajtószabadság fokmérője, de bulvármocsoknak kitűnő. Épp ezért magam még véletlenül sem szeretnék Charlie lenni, mert a toleranciámmal és az erkölcsiségemmel összeegyeztethetetlen, amit „szatíra" címen elkövettek, valamint az is látszik, hová vezethet mások érzéseinek semmibe vétele.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hunter
#8. 2015. január 12. 16:59
Köszi!
Bizony, gondolkodom, hogy a sajtószabadság és sajtótabu témakörben is írok egyet!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. január 12. 15:34
zsuzsahorváth
#7. 2015. január 12. 15:34
Csak gratulálni tudok!!!!
Sajnos manapság sokan összetévesztik a szabadságot a szabadossággal. Eltűnőben a jó ízlés és nincsenek erkölcsi gátlások a médiában. Tisztelet a kivételnek.
S mivel az EU elsorvasztotta keresztény gyökereinket, csak zavartan elfordítjuk szemünket, ha a Charlie Hebdo karikaturistái Istennel vagy Jézussal viccelődnek....
a sajtószabadságra hivatkozva.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Hunter
#6. 2015. január 12. 11:41
Köszi!
Ez nem az összes bajunk, pusztán a jéghegy csúcsa. Ideje már észbe kapni, hogy hová vezet a "liberális" fertő! Minden érték tagadása és a deviancia istenítése soha nem vezetett még jóra!
előzmény: karoly hozzászólása, 2015. január 12. 11:08
Hunter
#5. 2015. január 12. 11:40
Köszi!
A hangvétellel is úgy vagyok, mint a káromkodással. Nagyon értek hozzá, de nem szoktam. Nem látom értelmét a fröcsögésnek és amúgy is a "demokratikus" oldal általában ezzel járatja le magát. Alkalmanként pedig erőszakmentesen törnek zúznak, de mit várjunk egy ilyen csapattól?
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2015. január 12. 10:34
Fer-Kai
#4. 2015. január 12. 11:13
Még annyit tennék hozzá, hogy az írásod (szerintem) nagyon józan hangvételű, korrekt. Ez nagyon fontos, mert globális hisztériakeltés, manipuláció folyik - e szomorú tragédia kapcsán is. Huhogás és kiforgatás... miként írtad is.
karoly
#3. 2015. január 12. 11:08
Fenti gondolatokkal minden józanul gondolkodó ember maradéktalanul egyetérthet, -én még hálát is érzek, mivel a jelenkor elfajuló problémáit alapos gondossággal összerakta a szerző. Utalhatunk adalékként még a most kirobbanó /bár jól ismert/ gólyabáli fertőre is. Világosan kiviláglik, hogy az alkohol a fiatal lányok önkontrollját origóra tesz, devianciájuk határtalan. Ugyanakkor társadalmi ítéletferdülés is nyomon követhető, ha csak a miskolci ex rendőrfőnök nyilatkozatára gondolunk, mi szerint létezik cigány bűnözés. A reális helyzetábrázolást aztán intézményes rosszallás követte. Sikk lett bájvigyort mutatni!
Fer-Kai
#2. 2015. január 12. 10:34
Vannak tabutémák, melyekkel nemhogy viccelni (pláne gyalázni) nem szabad, de említeni sem. Elfogulatlanul kutatni - hogy kiderüljön az igazság - pláne.
Nem pol. korrekt. Nem kóser.
Sajtó. Szabadság?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek