Néhány szó a múzsákról 2. rész

Példa: Hogyan is dolgozik a ma múzsája?

 

 

 Napjainkra gyökeresen megváltozott a társaság helyzete. Az alapító tagok régen visszavonultak Olümposzi otthonukba, melyek olyan speciális építmények voltak, hogy emberi szem még az iraki háborúban alkalmazott éjjellátó lézeres szemüveggel sem fedezhette fel őket. Itt töltötték nyugdíjas életüket, - gondtalanul,- hiszen halhatatlanok voltak, és olyan kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkeztek, hogy minden nap bőséges lakomákat rendezhettek, ahol dugig jóllakhattak, nem kellett félniük a koleszterin bombától, az elhízástól, a cukorbetegségtől és nem utolsó sorban a szárazság okozta élelmiszerárak emelkedésétől, - bár tiszta időben már egészen jól láthatóak voltak ezek az egekben. Ma a Múzsák az egész világra kiterjedő hatáskörrel rendelkeznek. Az öt kontinensen mindenütt fellelhetőek, ahová pedig valamilyen adminisztrációs tévedés miatt nem juthattak el, ott is gondoskodtak valami póteszközről, ami akár egy rothadófélben levő alma, egy gyűrődött fénykép, vagy egy illatos zsebkendő is lehetett. A múzsák nem foglalkoztak a politikával, azonban a politikusok ennek ellenére néha "acélos" akarattal próbálták működésüket korlátozni.
A múzsák egy idő után aztán országok szerinti felosztásba tagozódtak. A magyarországi múzsák korábban lila fátylakkal, pegazus lovakon végezték áldásos tevékenységüket, és alkalmazottaik képzeletét a Mont Blanc csúcsától a szekszárdi színésznők öltözőjéig vagy a párizsi Szent Mihály útjára röpítették. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzetük. Nyilvánosságra került, hogy indokolatlanul magas térítést számoltak el, az alkalmazottaik utaztatására. Így a múzsák tevékenykedése elég méltatlan módon lekerült a földre. Nekik is a BKV járműveit kellett igénybe venni, feladatuk teljesítésére. Így történhetett meg, hogy magam is megfigyelhettem egy múzsa tevékenységét. Buszon utaztunk. Én ültem, a múzsa egy fiatal, ábrándos tekintetű, hosszú feketehajú fiatalember karjaiba kapaszkodott, és igyekezett annak magas homlokára egy hivatalos csókot adni. Amint láttam, ez sikerült is neki, és a biztonság okáért egy puszit is elhelyezett az ifjú orra hegyén, majd ajkai elkezdtek még lejjebb szánkázni, amikor a busz elé váratlanul bevágott egy vesedonor (motorkerékpáros), és a buszvezető, hogy elkerülje a balesetet, beletaposott a fékbe. A hirtelen fékezésre, az álló utasok kuglibábúként potyogtak a földre. A múzsának szerencséje volt, pont az ölembe landolt, esés közben azonban szájával véletlenül végigsúrolta a homlokomat. Zavartan bocsánatot kért, majd visszatért ügyfeléhez, aki már szintén talpon volt. Láttam, hogy nagy problémája lehet, mert komoly arccal telefonálni kezdett a mobilján. A főnökét hívta, akinek beszámolt a váratlan balesetről, és aggódva kérdezte, ez a homlokérintés vajon illetéktelen személyt érintő csóknak számít-e, - amiért komoly fegyelmit is kaphat- és az illetőt most megszállja az ihlet? Fiatal az illető? - kérdezte a főnök. Nem - hangzott a válasz, egy idősebb úr, akinek enyhén remeg a bal keze. Megkönnyebbült sóhaj hallatszott a telefonba. Ha idős, akkor biztos nem számit, az ilyenek nem szoktak ihletet kapni az íráshoz. Egy rövid szünet következett, eközben a jellegzetes könyvlapozás neszeit hallotta a múzsa a telefon végéről, majd ismét a főnök megkönnyebbült hangját: utánanéztem, ez az úriember még nem találkozott egyetlen múzsával sem. Kizárt dolog, hogy ihletet kapjon ilyen idős korában, majd befejezésül: ha mégis lenne valamilyen hatás, az egészet ráfogjuk a parkinsonkórra. A főnök most az egyszer tévedett. Mert mint hamarosan kiderült: amilyen könnyedén kaptam meg évente az influenzát a védő oltások ellenére, olyan könnyen kaptam ihletet, ilyen kis, könnyű karcolatok írására. Hogy a csóktól? Vagy a parkinson kórtól? Ki tudja? Számít az valamit?

 

 

 

 

Folyt. köv.

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#8. 2012. március 21. 22:09
Nem számít... Mindegy. A lényeg az, ami leíródott. Nagyon jó. Gratulálok!
andor
#7. 2012. március 21. 09:09
Kedves Barátaim!
Köszönöm, hogy meglátogattatok!
Sok probléma akad a múzsáknál is, annyi, vagy még több, mint az embereknél. Erről szól a majd rövidesen bekövetkező 3. rész is.
Andy
Eliza Beth
#6. 2012. március 20. 22:47
+z
Bocsi :-)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. március 20. 11:20
Answer
#5. 2012. március 20. 18:01
Sok mindentől lehet ihletet kapni, azért kellenek azok a múzsák.
Nagyon...
Juhász Kató
#4. 2012. március 20. 14:51
Semmi nem történik véletlenül. A múzsa ott van, ahol lennie kell.
Eliza Beth
#3. 2012. március 20. 11:20
Nem, nem számít! A önmagadat is kifigurázó humorod, az számít.
Balage
#2. 2012. március 20. 08:49
Megmosolyogtalak, még ha a lezárás kissé keserű is. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke