Napmadár

Haiku - Fotó: Fer-Kai (Budapest, Izabella utca 94., szecessziós ház homlokzati dísze)

 

fekete erdő
mélyéből előbúvó
csupaszem lélek

 


(Ma reggel elhunyt Édesanyám emlékére.)

 

 

 

(Őszinte részvétem, Tibi! - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#16. 2015. február 22. 08:07
Kedves Csilla és Gandalf!
Együttérzéseteket és jókívánságotokat - a mindnyájunkban benne élő csupaszem lélek nevében is - nagyon köszönöm.
Gandalf
#15. 2015. február 21. 20:52
Fer-Kai nyugodjon édesanyád békében. Szeretettel Gandalf
Csilla
#14. 2015. február 21. 20:15
A "csupaszem lélek" most már könnyű szívvel figyel és vigyáz rád.
Három sorban kiírtad magadból a fájdalom egy darabját, de érzem a lassú megnyugvást is.
Kedves Fer-Kai, őszintén kívánom, hogy lelked mielőbb teljes békességre találjon!

Bánatodban osztozom.

Csilla
Fer-Kai
#13. 2015. február 21. 09:43
Kedves Kati és Balázs!
Köszönöm együttérzéseteket, és a nagyon találó idézetet.
előzmény: Balage hozzászólása, 2015. február 21. 06:49
Balage
#12. 2015. február 21. 06:49
Szia Tibi!

Szeretném őszinte részvétünket kifejezni az alábbi Thomas Mann idézettel:
"Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni."

Tudom, hogy a fájdalmat, illetve a hiányt nem lehet 1-2 sorral a háttérbe szorítani, ugyanakkor nekem a nagyszüleim elvesztésekor a fenti sorokból tükröződő felfogás sokat segített.

Nagyon nagy kitartást!
Kati és Balázs
Fer-Kai
#11. 2015. február 20. 19:05
Kedves Erzsike!
Köszönöm az együttérzésedet.
Most még nem olyan nagy bennem a hiányérzet, inkább azon vagyok, hogy - mint eddig is, csak most egész más formában - segíteni próbáljak Édesanyámnak, ne érezze magát elveszettnek.
Az én nehézségeim, fájdalmaim, azt hiszem, később fognak rám törni - ha beleveszek, hagyom magam beleveszni a sötét rengetegbe.
előzmény: Nagygyörgy Erzsébet hozzászólása, 2015. február 20. 18:13
Nagygyörgy Erzsébet
#10. 2015. február 20. 18:13
Kedves Fer-Kai!

Részvétem, már nekem se élnek a szüleim átérzem fájdalmad. Ölellek.

Erzsike
Fer-Kai
#9. 2015. február 19. 22:30
Nagyon köszönöm.
Bizony, így van, most már jobb így.
Mindkét szülőm akaratlanul is segített, nekünk, gyermekeinek.
Édesapám több mint tíz évvel ezelőtt drámai hirtelenséggel "kivonta magát a forgalomból": elvitte a szíve. Nehezen is viselte volna a magatehetetlenséget., s hogy nehézséget okozzon nekünk. Édesanyám pedig hosszú idő alatt felkészített minket arra, hogy a távozása ne fájjon annyira nagyon.
Köszönet és hála Nekik.
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. február 19. 21:09
Answer
#8. 2015. február 19. 21:09
Biztos vagyok benne, jobb így.
A szenvedés csak csorbítja a lelket.
Azt a lelket amely már talán meg is érkezett.
Tibikém, veled érzek!
Fer-Kai
#7. 2015. február 19. 20:53
Igen, másmilyen lett a kapcsolat: bárhol ott tudhatom - nincs már nehézkes testhez horgonyozva.
Jobban elérik a gondolataim is, ami nagy felelősség. Nem szabad lekötni, megállítani; biztatásra, megerősítésre van szüksége, hogy haladhasson az Úton.
Köszönöm, kedves Kató.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2015. február 19. 19:14
Juhász Kató
#6. 2015. február 19. 19:14
Édesanyád számára csak az e világi szenvedés szűnt meg, a kettőtök közötti kapcsolat erősödött.
Kívánom, légy lélekben erős.
Fer-Kai
#5. 2015. február 19. 15:24
Köszönöm, Katuska.

Szegény Édesanyámnak már megváltás volt a halál, mert sokat kínlódott - elképzelni is nehéz, milyen rossz lehetett, nemhogy átélni... Milyen lassan telhet úgy az idő, hogy magatehetetlenül fekszik, csontsoványan, és mindene fáj. Nekünk fél év, Őneki fél évtized.
Ebből a sűrű rengetegből előbújni, felröppenni... Mi mindent láthat már, amit korábban nem, vagy egész másképp!
előzmény: katuska hozzászólása, 2015. február 19. 12:48
Fer-Kai
#4. 2015. február 19. 15:14
Köszönöm szépen, kedves Sorstársam.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2015. február 19. 10:07
katuska
#3. 2015. február 19. 12:48
......fekete...nap...madár...lélek...csupa csupa szimbólum...veled érzek gyászodban!
Eliza Beth
#2. 2015. február 19. 10:07
A lélek elszáll,
Az emlék velünk marad.
Anya csak egy van.



Részvétem! :-((
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek