zsuzsahorváth
#8. 2013. július 7. 17:03
Az örök hiány fájdalma süt át soraidon...én huszonhét éve siratom Édesanyámat.
Nagyszombati harangok...
A vers 2012- ben íródott.
Felhő kering,
esőre vár a lilaakác,
meg én,
itt, a dombok tövén.
Kiszáradt kút utolsót lehel
cseresznyefák szirma
bánatlepel -
Anyám bőrét szike hasította fel.
Tűk kék-nyomai
az ég végtelenébe
olvadtak régen.
A felhőket nézem...
Nagyszombati harangok szólnak,
fazékban a húsvéti sonka...
s némán hull az áprilisra
két évtizednyi
árvaságom pora...
Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#7. 2013. április 3. 19:21
Nagyon szép, szomorkás hangvételű vers.
Answer
#6. 2013. április 3. 10:57
Megható sorok!
Fer-Kai
#5. 2013. április 2. 21:50
Fájdalmas(an), szép párhuzamok.
Juhász Kató
#4. 2013. április 2. 16:00
Mennyi hangulat, érzés, emlék, fájdalom,
szomorúság van szépen megírt versedben!
Csak gratulálni tudok hozzá!
szomorúság van szépen megírt versedben!
Csak gratulálni tudok hozzá!
Bedő Csaba
#3. 2013. április 2. 15:15
Szépen megírt, szomorú, szívbemarkoló sorok.
Gratulálok, minden jót kívánok!
Gratulálok, minden jót kívánok!
Mara
#2. 2013. április 2. 15:03
Drága Jana!
Nagyszombati harangokon keresztül fájdalmad érzem, szeretett lényed elvesztése miatt, és az utolsó sor belehasít a lélekbe.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mila
Nagyszombati harangokon keresztül fájdalmad érzem, szeretett lényed elvesztése miatt, és az utolsó sor belehasít a lélekbe.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mila
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
