Nagy utazás

Jónás az egyiken olyan ábrázatot vágott, mint aki épp most keveredett ki a tengeri betegségből.

 

Csak bámulták hosszú percekig szótlanul az égig érő hatalmas testet. A forró napsugarak perzselése nyomán sziporkázó levegő zizegése csak növelte monumentalitását.
- Ehhez foghatót még nem láttam ilyen közelről. - szólalt meg Zsó.
- Te se hitted, hogy eljön ez a pillanat? - kérdezte Jónás megszeppenten.
- Na hallod... ha én ezt a klubban... - kacagott Zsó.


Ott álltak... És nem győztek betelni a látvánnyal. Emberek haladtak el mellettük, szintén csodálkozva, mások már korábbi nyaralásaikat felemlegetve gyakorlottan gurították kofferjeiket. A tenger izgató türkiz fénye felemelkedett, s csókot lehelt az égen lágyan úszó, áttetsző felhőpamacsokra. A hatalmasság csillogott, fénylett, utasaira várva.
- Meg kell örökítenünk ezt a pillanatot - kapta elő Zsó a fényképezőgépet.
- Te mindig mindent meg akarsz örökíteni! Oké, tudom a hitelesség miatt, hogy mi is rajta
legyünk, ugye? - nevetett Jónás, s már nyújtotta is hosszú karját, és kezébe véve e gépet, pontosította a távolságot.
Egy épp arra tartó pár mosolyogva ajánlotta fel segítségét, látván Jónás ügyetlenkedését. Megköszönték, bár nem ugyanazt a nyelvet beszélték, a pár egy számukra ismeretlen köszönésfélét rebegett, ők angolul honorálták, s mosolyogva intettek egymás felé.
- Szerintem alig néztek hülyének minket. - huncutkodott Zsó.
- Tutira látszik rajtunk, hogy mi még nem utaztunk ilyen lakópark méretű hajón. Mondtam, hogy ne idétlenkedj a fényképezőmmel, te! Annak idején, amikor Tunéziába utaztunk Jóstin is azonnal látták, hogy élete első, de annál inkább felejthetetlen repülő útjára készül, mert falfehér volt, és a napi sajtót fordítva tartotta zavarában. - tette hozzá Zsó.
- Na, muti a képeket! Nehogy ne sikerüljön, mert ez egy megismételhetetlen pillanat. Ugye ez a bizonyos „facebookgyanús" fotósorozatok egyike? - humorizált Jónás.
A képek megelégedéssel töltötték el mindkettejüket, Jónás az egyiken olyan ábrázatot vágott, mint aki épp most keveredett ki a tengeri betegségből. Fancsaliságát látva Zsó pukkadozott a nevetéstől.
Alig várták, hogy nyugalomra lelve, visszavonulva feltehessék az említett oldalra kincseiket. A képek szinte épp, hogy megérintették az oldalt, elkezdődött a véget nem érő lájk- és kommentáradat.
- Merre jártok?
- Hol vagytok?
- De édesek vagytok, mint két kicsi turista!
- Nem is szóltatok!!
- Zsó, istenien néztek ki! Mikor indultatok?
- Anya!! Hogyhogy??
- Ugyan már! Ez csak fotoshop.
S csak jöttek, és jöttek a kérdések, megjegyzések. Zsó körmei kattogtak kis gépén, próbálta az eseményeket sorjába venni, és amennyire lehetett, megválaszolni.
- Még a végén azt hiszik, hogy ránk dőlt egy bank széfje - huncutkodott Jónás.
- Tudtátok, hogy a Dunán mostantól ilyen hajók közlekednek, és ráadásul a bérlet is jó rá hétköznaponként? Józsikám, gyere, még eléred a Batthyány téren... Köszike a jókívánságokat, igen, nagyon jól érezzük magunkat. Hogyan? Az egyik mobilszolgáltatónál húsz százalékos leárazás volt. Így keveredtünk ide... - és csak kopogott, kopogott., miközben nagyot kortyolt koktéljából, amit Jónás rendelt különös műgonddal megválasztva.


Már későre járt, az eső is abbahagyta a kopogást. Délután a villamosra a szakadó esőben ugrottak fel Zsó és Jónás. Újbudán, a végállomásnál már ömlött az égi áldás, kézen fogva rohantak az Alle Bevásárló Központ felé, térdig ugrálva a folyónyira duzzadt tócsákban. Esernyőt persze egyikük sem csúsztatott a táskájába, a napok óta tartó hatalmas kánikula után szinte szomjazták a cseppeket. Hajukon a víz orrukat elhagyva folyt ruhájukba, rátapadva minden izomszálukra. Jónás türkiz pólója ettől még tengerszínűbbnek hatott, Zsó indigókék selyemruhája idomaira tapadva huncut vizespóló versenyeket idézett. Sokan tették ugyanezt, mármint, hogy rohantak a bejárat felé. A méretes fotocellás üvegajtón beugorva hirtelen egymásra néztek, és nagy nevetésbe törtek ki.
- Ha látnád magad... - nevették egyszerre, és beljebb lépkedtek az akkorra már tömeggé terebélyesedett embercsoportokon, akik százával kerestek menedéket az óriási aulában. Lerázták magukról a felesleges vizet, és az ügyfélszolgálatos kisasszony megmosolygását tűrve érdeklődtek a mobilszolgáltató húsz százalékos kedvezménye felől. Ezt megrágván tovább sétáltak, s hagyták, hogy a mozgólépcső repítse őket az emeletre. Itt hatalmas pamlagok várták, hogy lehuppanva száradozzanak. De ez nem is tűnt olyan egyszerűnek. Megszólították Zsót egy sminkes cég lányai, invitálva őt fél órás szépítésre, amit vonakodva bár, de elfogadott. Magyarázkodott csuromvizességéről, amit azonban hamar eltüntették a mesteri kezek. Jónást megtalálta egy kanapé, ahol végre kedvenc telefonjával egyesülhetett párjára várva.
- Azt a.... - tátotta hatalmasra száját, szemeit Jónás, miután meglátta kedvesét egy igazi tengerre illő menta és lazacszínben pompázó, de visszafogott sminkben. Tovább sétáltak, s egyszer csak különös látvány tárult szemük elé. A belső mozgólépcső óriási tere mellett egy hihetetlen méretű tengerjáró luxushajó fotója lebegett, csábítva az egyik utazási irodához a látogatókat. A mellette lévő kis táblán az utazás megrendelése mellett azonnali fotózási lehetőséget ajánlottak, hogy a bámészkodók mielőbb megörökíthessék álomútjuk kezdetét.
- Ez aaazzz!! Megtaláltam! Gyere, csináljunk pár fotót! - húzta oda a bátortalan Jónást Zsó, s már kattogott is a gépe...

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#5. 2013. június 27. 07:03
Jól szórakoztam írásodon.
A kép nagyon élethű.
Kívánom, hogy az óhajtott utazás váljon valóra!
Mara
#4. 2013. június 26. 22:30
kedves Mimmy!
Nagy szeretettel olvastam felfrissítő írásodat.
Szívből gratulálok: Mara
Csilla
#3. 2013. június 26. 19:00
Kedves Mimmy!
Azt már meg sem kérdezem, hogy Rólad/Rólatok szól-e a történet........ helyesek vagytok a fotón. Jónás jóPOFA :)
Eseménydús nap(oka)t éltetek át.

Nem kell külföldre utazni azért, hogy az ember szép élményekben részesüljön, és jól érezze magát.

Pörgős, humoros írásod nagyon tetszett.
Gyakrabban is szívesen olvasnálak, de tudom, az a fránya időhiány az oka mindennek :-)

Ölellek:
Csilla
Answer
#2. 2013. június 26. 11:48
Régen olvastalak...
Álmodni szabad.
Kívánom, hogy legyen belőle valóság, valósuljon meg a nagy utazás, és a tengeren kattogjon az a gép, Mimmykém!
Szeretettel: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek