Múltból szakított

Elvetélt minden gondolat, mely feléd szalad, én mégis naponta építgetem a hidat

 

 


Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj,
amikor újra és újra feltör a mélyből.
Árnyékként követ , oly sok éve már
s nem enged repülnöm.
Nem maradt semmim sem,
csak száraz faleveleket
gyűjtögetett a lélek:
kezedhez érnék, de a valóságtól félek.
Ablakomhoz letérdelt a tél
s tavaszi szonátám
már semmit sem ér.
Messze hajolnak el egymástól a hegyek,
s az utat - melyen hozzád indulhatnék -
eltorlaszolta az idő.
Közös perceinkre ráhull a köd,
elrozsdásodik a beszívott levegő.
Elvetélt minden gondolat, mely feléd szalad,
én mégis naponta építgetem a hidat,
bár megkopaszodott a remény,
már nem vagy idegen.
Meleg fényű takaró vagy a lelkemen.
Távoli harangszó, ami a csendbe rakott fészket,
s mozdulatokból fonott néma ígéret,
hogy múltból szakított sóhajom
lassan elpihenjen,
megszelídüljön a könnyem
simogató két tenyeredben.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Báró von Shenczky
#11. 2012. március 14. 12:25
Gyönyörű vers. Nagyon tetszenek a költői képek.
Ezeket tekintve kis tömör-gyönyör a versed. :)
Szeretettel: Szláva
Fitó Ica
#10. 2012. március 11. 21:56
"Elvetélt minden gondolat, mely feléd szalad,
én mégis naponta építgetem a hidat,"

Így van ez sokszor!
Nagyon szép, janás vers.
Ruder - Jana
#9. 2012. február 11. 14:47
Tisztelettel megköszönöm, Kedves Mindnyájatoknak, az olvasást és a véleményeket is. Megtisztelő a számomra.
Döme Zsuzsa
#8. 2012. február 6. 19:46
Érett, tartalmas, szép.
Mara
#7. 2012. február 6. 16:40
Szeretettel gratulálok fájdalmas hangulatú versedhez kedves Jana: Mara
Answer
#6. 2012. február 6. 14:58
Szép vers!
Juhász Kató
#5. 2012. február 6. 12:54
Mély érzelmek, ritka költői képek, igazán
szép vers.
Bedő Csaba
#4. 2012. február 6. 10:34
Ez valóban szép.

Gratulálok!
Eliza Beth
#3. 2012. február 6. 09:40
Ez szép nagyon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek