Múlik a nyár

...ömlik a zápor szakadatlan...

 

múlik a nyár maradatlan,
fecskék gyűlnek az ég kapuján.
alkonyi dallam zsong a határban,
lomb suhan át a vágy teraszán.

 

ömlik a zápor már szakadatlan,
búcsúzom tőled, hervad a nyár.
halkul lassan a nyár menüettje,
de rabul ejtett a kék aurád.

 

sötét az éjjel, égi tüzében,
ébred a szívem, lobban a nyár.
engedem kezed, e nyár avatatlan,
nem tudja senki, hogy mennyire fáj.

 

nélküled élek, így akaratlan,
szivárványt táncolt, most múlik a nyár.
jéghideg árnyak sorra zenélnek,
vártalak édes a szív tavaszán.

 

lángol a szívem, így tagadatlan,
árny suhan át a hold derekán.
fekete varjak zajongva gyűlnek,
mennyire kár, hogy múlik a nyár!

 

simogat szellő, sötét a felhő,
nyugszik a lelkem az ősz vigaszán.
parázsló érzés szunnyad az éjben,
csendes a lelkem, úgy igazán.

 

szeretni kell még, de már csak emlék,
arcodat őrzöm, semmi se vár.
eljön a tél is, megfagy a szívem,
de jövőre újra eljön a nyár.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ariadne
#4. 2014. szeptember 9. 16:27
Nagyon szépen köszi a kedves figyelmeteket, drága Kató mindig itt vagyok:))))) Csak kevesebbet csókolgat a múzsa:)
Juhász Kató
#3. 2014. szeptember 9. 15:36
Az eltűnt szerelem fájdalma, és újraéledésének
reménye érződik versedből, a nyár végi hangulat mellett.

Szeretettel olvastalak, örülök, hogy újra itt vagy.
Answer
#2. 2014. szeptember 9. 09:39
Megfogott a ritmus!
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!