Most még...

Egy idősebb férfi vágyódása egy fiatal nő után

 

 

Most még itt vagyok,

Mint hang, tekintet, gondolat.

De mindezt az idő oldja fel,

Mint sav a szakadt rongyokat.

 

Most még itt vagyok,

Mint anyagba zárt lélek.

De majd feledésed átadja

Emlékem porát a szélnek.

 

Most még itt vagyok,

Tükrözöm szemed fényét.

De majd az idő töri össze

Szeretetem tükörképét.

 

Most még itt vagyok,

Bárcsak egyszer múlt ne lennék.

Egy kopott, lassan foszladozó,

Néha felötlő, vén emlék.

 

Most még itt vagyok,

Mint távoli ritka vendég.

Akiről egyszer azt mondod majd:

- Agysejtjeim elfeledték!

 

Most még itt vagyok,

Én, a folyton elbúcsúzó.

Kinek előre fáj a jövő,

S az utolsó búcsúszó.

 

Most még itt vagyok,

Tenném is, mit tenni vágyom.

De közbe szól a gúnyos Idő,

Lehetnék az apád lányom!

 

Most még itt vagyok,

Vággyal, szívvel, akarattal.

De a valóság dühvel ordít:

- Hátrébb tán az agarakkal!

 

Most még itt vagyok,

Mint egy szánalmas, vén kamasz.

Akiben színes szirmot bontott

Talán az utolsó tavasz.

 

Most még itt vagyunk,

De utunk kétfelé válik.

S rólam maradt emlékeid

Elveszted majd, mind egy szálig!

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
pj71
#3. 2011. január 22. 09:33
köszönöm, ez volt a legszebb fájdalom.
Balage
#2. 2011. január 21. 14:37
Nem irigyellek ezért a szerelemért. Grat a vershez!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse