Mit kell tudni Andorról?

Andor "káderlapja"

Hát ez az Andor nem tud eldugulni soha? Kicsoda, micsoda ő tulajdonképpen? Gondolom, sokakban fölmerülhet ez a kérdés. Tehát lássuk

    Andor, ízig-vérig kispolgár, ennek az emberfajtának minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Szereti az apró örömöket - nagyra soha sincs elég pénze -, mint például a kényelmes cipőket, ruhákat viselni, egy évben legalább egyszer megnézni egy jó filmet, vagy színdarabot, szereti, ha ágyba hozzák neki a reggelit, ha nem kell korán felkelni, lustálkodhat, az ágyból nézheti a TV-t, és él-hal a blues zenéért. Szereti a világot kívülállóként nézni, a politikába nem beavatkozni, szánakozva nézni az árvíz- és tűzvész áldozatait, felszólításra a zsebében kotorászni, hogy hátha akad ott egy kis dugipénz, amit el tudna küldeni nekik. Menekül az erőszak minden megnyilvánulásától. Este, mikor meglát egy pókot a szobájában, elmond egy imát a bogár lelki üdvéért, mielőtt eltapossa. Szereti a családját, pontosan fizeti a gáz-, villany- és egyéb számlákat, az adót, még akkor is, ha a fizetése előtt két nappal már csak száraz kenyér, és többször kifőzött lógatós tea az ebédje. Az autóját (majdnem) mindig szigorúan a megengedett sebességgel vezeti, magára zúdítva ezzel az autós társadalom felháborodását, mely dühödt dudálásban és sípszóval helyettesítendő alany-állítmány üzenetekben nyer kifejezést. Andor szereti a feleségét (Igenjét) olyannyira, hogy az ötven-de-sok évet kibírt mellette.

     Andor szerette a munkáját, pályája során sok-sok emelőgépet, darut tervezett, s miután egyik sem tört össze, vagy szakadt le, szabadlábon távozhatott nyugdíjba. Sok embernek depressziót, beszűkülést, kisebbségi érzést jelent a nyugdíjba vonulás. Nem úgy Andornak! Mikor gyermekkorában megkérdezték: na, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Habozás nélkül rávágta: nyugdíjas.

     Azt mondják a nagyokosok, aki szép öregkort akar megélni, annak bridzsezni kell. A bridzshez azonban négy emberre van szükség. Ez volt az egyik ok, a másik az, hogy nem tudott bridzselni, ezért más, szép öregkort biztosító foglalatosságot keresett magának.

     Az idősebb emberek, amikor számítógépről hallanak, csak legyintenek: magas az már nekem! Az én koromban? Szó se lehet róla! Andor a PC-t leszedte a magasból, és letette egy 75 cm magas asztalkára, szembe ült vele, majd elkezdtek beszélgetni egymással, csak úgy interaktívosan. Ezekből a beszélgetésekből, hamarosan őszinte, mély barátság lett, amely odáig ment, hogy egy borús, esős őszi délutánon a PC kinyitott egy ablakot előtte, amely mögött egyszerre az egész világ kitárulkozott, csodálatos módon, az Északi sarktól a Déli sarkig. És mindez elérhetővé vált számára! Hogy mindent megismerjen, csak „szörföt" kellett ragadnia, beleszaladni a hullámzó WEB-tengerbe, ahonnan könnyedén elért a legfurcsább alakzatú szigetekre is. Itt különböző népszokásokat, kultúrákat képviselő emberek laktak. Nem mindenütt fogadták szeretettel. Volt, ahol megdobálták rohadt naranccsal, vagy hervadt szegfűt dobtak az arcába, máshol síkra kellett szállnia a hitéért, de végül elérte a „tollal.hu" irodalmi szigetet. Itt nagyon szívesen fogadták, csupa kedves ember látogatja ezt a helyet. Igen változatos témákról folyik az alkotó eszmecsere: szép versekről, festményekről, emberi sorsokról, ősökről. Andor közben kapott egy digitális fényképezőgépet és szenvedélye lett a fotózás. A fényképei alapján jobban megismerhette az őt körülvevő természetet. Nagy örömére szolgál, hogy megoszthatja ezeket a képeket társaival. Andor már évek óta itt tanyázik, sőt törzsvendég lett! Jól érezi magát itt, és még sokáig szeretne maradni.

                                                                                                                                              Andy

 

 

A kép nagyobb méretben...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#10. 2013. augusztus 18. 20:59
Maradj is itt minél tovább mindannyiunk örömére!
andor
#9. 2013. augusztus 15. 23:21
Kedves Barátaim!
A múlt héten, csütörtökön, megszakítva a szabadságom, hirtelen haza kellett utazni. A sietségben ott maradt a Laptopom töltője. Mikor bekapcsoltam, hirtelen átment Csipkerózsikába, A képernyőn vakító feketeség látszott.
Tegnap végre akadt valaki, aki felhozta a töltőt.
Rákapcsoltam Laptopra. Csak a villanyóra szaporább dobogása árulkodott mohó áramzabálásárol - de végre működött!
Rögtön eszembe jutott mulasztásom, hogy nem tudtam még megköszönni kedves látogatásotokat és hozzászólásotokat!
Köszönöm!!! Örültem, hogy egy kis jókedvet sikerült szösszenetemmel továbbítani!
Sok szeretettel Andy
rapista
#8. 2013. augusztus 7. 02:10
:)
ariadne
#7. 2013. augusztus 6. 17:39
Drága Andy:)
Eddig is nagyon szimpatikus voltál, az írásaid, a belőlük csillanó "andys" humor miatt. Most, hogy a "káderlapodat" is olvashattam, jobban megismerhettelek, és nem csalódtam:)
szeretettel ölel:ariadne
katuska
#6. 2013. augusztus 6. 17:31
...és mi szeretjük Andort, na! :))
Csilla
#5. 2013. augusztus 6. 14:43
Kedves Andy!

Nagyon édes ez a bemutatkozás:-)
Ami a legörömtelibb számomra, miután volt szerencsém néhány szót váltani Veled a Tollal.hu találkozón, annyira hitelesnek érzem sziporkázóan szellemes életrajzi töredékedet, hogy még a hangod is cseng a fülemben.

"rohadt narancs", "hervadt szegfű"....... juj, de jó! :-))))

Hosszú hallgatás után felemelő élmény volt olvasni Tőled egymás után három szenzációs írást!

Szeretettel időztem Nálad:
Csilla
Eliza Beth
#4. 2013. augusztus 6. 10:21
:-)))
Én is örülök, hogy itt vagy, Andy!
Mara
#3. 2013. augusztus 6. 06:31
Drága Andy!

A szerénység az ember egyik legszebb tulajdonsága. ez Benned megvan
Nos, drága Barátom, azt hiszem sokunk sorsa megegyezik a tiéddel, azzal a különbséggel, hogy olyan jó humora közöttünk senkinek sincsen.
Abban is egyetértek Veled, hogy jó itt lenni, és ahogy látom, nem hiába propagáltuk a Tollat, sok új nevet vélek látni, de lehet, hogy a régiek jöttek vissza, akiket én nem ismertem.
Ja, még el ne felejtsem mondani, az én autom egy Istennek sem akar megmozdulni benzin nélkül, pedig már szépen és fenyegetőzve is kértem, de nem ér neki semmit.
Ha meg mégis megitatom, akkor mögém ne álljon senki, de elébem se közel, mert abból baj lesz:letörik a kipufogóm, az ajtóm szép díszt kap, ezért fülön kapom, főleg a mögöttem parkolót, oda adom neki a kocsikulcsot és megmagyarázom, ha nem akarja, hogy összetörjem az autója elejét, meg nagyobb baj az enyémnek a fenekét, akkor hajtsa ki az autómat az útra. Eddig senki sem ellenkezett.
Na , most aztán sokat locsogtam!
Sok-sok szeretettel ölellek:Barátod: Mara

P.s. Nem írhatom barátnőd, mert sajnos azt,az emberek rögtön félremagyarázzák. hangzású
Hozzászóláshoz jelentkezz be!