Mistletoe: Mini mesék XIX.

Az óriás homokozó tömve volt önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a lábát és láthatóan unatkozott.

 

Az óriás homokozó tömve volt önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a lábát és láthatóan unatkozott. Végül a középső odafordult baloldali szomszédjához, beszédbe elegyedtek.

- Melyik a tied?

- Az ott a távolabbi sarokban, az az öltönyös.

- Amelyik körbe vette magát hatalmas kerítéssel és felhőkarcolót épít homokból?

- Igen. Tudod, mindig építész szeretett volna lenni, de a szülei bankárt faragtak belőle. És a tied?

- Az a joggingos nő azzal a fejpánttal. Mindig homoksütiket készít, tudod soha nem tanult főzni, otthon mindig félkész kajákat melegítünk, itt éli ki a tévés főzőműsorokban tanultakat.

Amikor újra csend lett, a harmadik gyerek is megszólalt:

- A tieitek legalább valami hasznosat játszanak. Nézzétek meg az enyémet. Ő az ott a mókuskeréken. Nem elég neki az egész heti robotolás a gyári szalag mellett, még ilyenkor sem tud leállni.

A másik kettő mélyen a gondolataiba süllyedt.

Megint a középső szólalt meg:

- Na, lassan mennünk kéne, szedjük őket össze. Jövő szombaton jöttök?

- Természetesen. Ha nincs az időjárás miatt játszótér, egész héten nem bírok vele.

- Mi is lenne velük nélkülünk...?

 

A fűmag ott szorongott társaival egy műanyag zacskóban a mezőgazdasági bolt polcán. Reménytelen sok idő óta várakozott már, de hiába. A tétlenség óráiban tervezgetett, hogyan is lesz majd az, amikor beteljesítheti azt, amiért megszületett. Vészesen közeledett a határidő, ahonnan nincs tovább, elvesztik csíraképességüket és szemétre kerülnek. Az utolsó pillanatban azonban valaki megvásárolta őket.

Egy kéz felvágta a zacskót és napvilágra kerültek. Boldogan magába szívta a föld illatát, ahová kerültek. Megérkezett az életet adó víz és a napsugár is, a fejlődés gyorsan beindult.

Sokszor álmodott erről, és már akkor elhatározta, hogy ő lesz a legszebb, a legmagasabbra növő. Ennek érdekében mindent meg is tett: éjszaka mikor a többiek aludtak, kis csatornákat ásott, hogy minél több folyadékhoz jusson, nappal kiterpeszkedett, hogy elvegye a többiek elől a napfényt.

Ármánykodásai elérték céljukat, mert nagyobb lett társainál. Büszkén kihúzta magát, elnézett társai feje fölött. Így elsőként látta meg a feléjük közeledő, félelmetes zajt keltő szerkezetet. Úrrá lett rajta a félelem. A gépezet egyre közelebb zakatolt, majd éles fájdalmat érzett, derékban kettévágta egy gyorsan pörgő éles penge. Amint felocsúdott a stresszből, azt láthatta, hogy újra egyenméretű lett társaival. Ő azonban nem az az önmagát megadó típus volt, tovább harcolt, de a derékba törés rendszeresen, menetrendszerűen megismétlődött.

Sokadszor történt meg vele az eset, amikor rájött a lényegre: falusi focipálya része volt, nem messze a sarokzászlótól. A lelkes gondnok minden hazai meccs előtt lenyírta őket.

Csak néhány lépés választotta el a mezőtől, ahol már szabadon nőhetett volna...

 

Nyúlmama igencsak elfáradt, amikorra betakargatta és jóéjt-puszival elaltatta mind a kilencvenkilenc gyermekét. Utána bement a szülői hálóba, ahol férje a tv előtt hortyogott. Most nem volt kedve magát a semmitmondó villogással álomba ringatni, így hát kikapcsolta a készüléket. Élete párja egy pillanatra felriadt, és félálomban annyit motyogott: „Néztem, néztem." - majd újra álomba merült.

Fogta magát és kiment az üreg elé, kiengedni a fáradt gőzt. Behunyta a szemét és mélyet szívott a friss erdei levegőből.

Amikor újra kinyitotta, Róka Rozi állt előtte, szabadidőruhában. Egy pillanatra összeszorult a gyomra és a menekülést fontolgatta, de aztán eszébe jutott, hogy Rókáék teljesen növényevők lettek, és egyik fő vásárlói férje zöldségesstandjának.

- Jaj, drágám, nem akartalak megijeszteni, csak erre futottam és megláttalak, gondoltam dumcsizunk egy kicsit.

- Semmi baj, Rózám, csak működnek az ősi ösztönök, gyere, csüccsenj le! Tudod, egy kis szusszanás a napi rutin után.

- Engem a futás nyugtat meg, ha ki akarok kapcsolódni egy kicsit - mondta rókaasszonyság.

- Még sohasem mondtam, de dicséretes, amilyen szépen járatod a rókafiakat, és amilyen kifogástalan a modoruk. Igazán értesz a neveléshez. 

- Ó, ez csak a látszat, ők is hajlamosak a csibészségre, és van, amit viszont a tieidtől tanulhatnának: összetartást, testvéri szeretetet, segítőkészséget.

- Ezt tényleg nem lehet a szemükre vetni. Apropó, ti mi lesztek farsangra?

- Rudolf azt találta ki, hogy sündisznó lesz, Bélám tengeri malac, Sanci oroszlánjelmezt rendelt, míg Ottokár lányróka akar lenni, vele lesz a legkevesebb gondom, csak kap a farkára egy szalagot, meg copfba kötöm a haját, de a többivel lesz bajom elég. És ti?

- Képzeld, ha nálunk mindenki más akarna lenni, bele is őrülnénk. Szerencsére megegyeztek, hogy birkanyáj lesznek, csak a csengős vezérbari személye volt vita tárgya, de megegyeztek, hogy majd felváltva hordják a csengettyűt...

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#2. 2018. november 12. 14:47
Az első viszi a pálmát! :)))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek