Mese a tarka pillangóról

Valójában nem új írás, de Gitta lepkéje arra sarkalt, hogy idehozzam. Talán illik a képhez...

 

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.

 A pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt, növekedett, s kezdte megismerni a világot, lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s boldogan repkedett a virágok között. Szép sárga és vörös rózsákra, liliomokra, színpompás nyári orgonákra, bogáncsokra. Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó amúgy is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a pillangóházba, ahol hosszú ideig gyógyítgatta sebeit.

 Az ablakokat sem nyitotta ki, a virágokra sem volt kíváncsi. Szomorú volt. Így éldegélt, csak messziről figyelte a lepketársakat, amint boldogan repkedtek. Félt, nem mert újra a virágok közé menni. Történt egyszer, hogy a kertben az emberek ünnepeltek. Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó. Kinyitotta a lepkeház ablakát, de még csak egy kis résnyire, úgy hallgatta a zenét. Amint így szemlélődött, egy kék rózsát pillantott meg a sok tarka virág között.

 A rózsa egészen más volt, mit a többi virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis pillangót, hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit többet nyitott ki belőle, s a rózsa is egyre többször nézett a pillangóház felé...

 Szinte hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka pillangó kirepült újra... egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap megtette ezt az utat, mert a kék rózsa hívta... s ringatta a szirmain. Bármilyen rossz is volt az idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt töltöttek. A pillangó más virágra nem repült többé, csak a kék rózsát szerette. A többi virágot észre sem vette, ahogy azt sem, hogy minden nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín.

 Lassan elvesztette eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt. A kék rózsa azonban már más pillangók után vágyott, megunta a kis lepkét, már nem várta, nem hívta, s nem ringatta...

 Szirmai egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt, mert érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó sóhajtását. Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett, megértette, hogy a rózsának már nincsen szüksége rá.

 A tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a virágok közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben. Figyelte kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta.

 Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke már nem az a pillangó, aki valaha volt...

 Egy napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta, hogy egy különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér harangvirág. Csendesen húzódott meg a kert egyik sarkában.

 Fejét lehajtotta, mint aki sír...

 A kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az égen sötét felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes cseppekben zúdult a földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges, hófehér harangvirághoz. Az eső nagyon átáztatta a gyenge szárnyakat. A kertben levő virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín...

 A harangvirág pedig a nap felé emelte fejét...

 - Kérlek, süss fel... szárítsd meg a kis pillangó szárnyát, hadd éljen még..., most, amikor visszakapta az esőtől az igazi színét.

 Újra a régi lehet...

 A Nap pedig rámosolygott a szerény, de jó lelkű harangvirágra... s gyógyító meleg sugarait a pillangóra irányította...

 

 

Az ihlető mű

 

Játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#16. 2012. augusztus 30. 21:31
Mindenkinek szüksége van egy megértő társra, aki hibáival együtt, őszintén, önmagáért szereti - kedves mesédnek számomra ez az üzenete.
Jó volt olvasni, köszönöm.
Fitó Ica
#15. 2012. augusztus 30. 19:02
Megint itt jártam mesédnél.
Döme Zsuzsa
#14. 2012. június 14. 22:07
Érdekes, felnőtteknek szóló szép mesédhez szeretettel gratulálok.
Bár lennének egyre többen, akik törődnek a sérült szárnyú pillangóval! S bárcsak ne kellene színt váltani ahhoz, hogy olyannak fogadjanak el bennünket, amilyenek vagyunk!
Egyszer még majd elolvasom újra.
Ruder - Jana
#13. 2012. június 8. 23:51
Alapvetően - pozitívan állok hozzá mindenhez, de akadtak olyan élethelyzetek , amikor erősen pesszimistán láttam a világot.
Főként a verseimben érzékelhető a melankólia. Prózában vidámabb vagyok... :)
Köszönöm!
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. június 3. 21:18
dezsoili
#12. 2012. június 5. 13:53
Gratulálok! Kedves volt, nagyon tetszett!
Fitó Ica
#11. 2012. június 4. 22:51
A kis lepke, miután csalódott,
"Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben."

Talán a harangvirág barátsága segít, hogy újra a régi legyen...

Szeretem-mese:)
Mara
#10. 2012. június 3. 21:18
Kedves Ruder- Jana,
nekem a pozitív hozzáállásod tetszik igazán.
Szeretettel gratulálok: Mara
Ruder - Jana
#9. 2012. június 3. 08:28
Kedves Kató!

Életszerűségét felismerted. Köszönöm...
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. június 2. 15:43
Ruder - Jana
#8. 2012. június 3. 08:27
Sajnos nem vagyok jövőbelátó. Pedig jól jönne... :) :)
Köszönöm.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. június 2. 13:58
Ruder - Jana
#7. 2012. június 3. 08:25
Gitta!

Talán, már az eső megjelenése előtt is... :) Szép lepkéd nem hagyott nyugton. Idő hiányában azonban csak ezt a "régi mesét " tudtam idegondolni'...
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2012. június 2. 12:48
Ruder - Jana
#6. 2012. június 3. 08:21
kedves Fer - Kai !
A mese megírásakor nem az volt a célom, hogy pozitív legyen a vége. Teljesen más gondolat vezérelt. Az olvasóra bízom, a továbbgondolást...
A mese üzenete is sokféleképpen értelmezhető.
Köszönöm az olvasást és az ötletes befejezés gondolatát. Nagyon örülök a véleményednek, gondolataidnak...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. június 2. 08:50
Juhász Kató
#5. 2012. június 2. 15:43
Életszerű, szép mesédhez gratulálok!
Eliza Beth
#4. 2012. június 2. 13:58
Szép. Mintha csak a képhez készült volna, annyyira passzol rá. Netán jövőbelátónak tetszik lenni, kedves Jana? :-)))
Gitka_61
#3. 2012. június 2. 12:48
Kedves Jana!

Nagyon szépen köszönöm, hogy mesédet megosztottad, és társítottad a képemhez. Tényleg illik hozzá. Ez ugye, főképpen az eső megjelenése után válik világossá.

Gratulálok! Gitta

ui.: Ferkai befejezése is érdekesnek tűnik. :))
Fer-Kai
#2. 2012. június 2. 08:50
Jó, hogy mindenki más, minden mese kicsit (vagy nagyon) más.

Eljátszottam a gondolattal, hogyan fejezném be én:
Csendesen meghúzódó kék harangvirághoz indulna el a kék lepke, akit az eső (ugyanígy) nagyon meggyötörne, elgyengítene. A kék harangvirág csendesen harangozni kezdene, mire az ég újra kikékülne, és a Nap...
(Talán azért így, hogy a negatív "bekékülés" átka végre jóra forduljon.)

A mese nagyon jól illik a képhez, szép egymásra találás.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek