Mese a kis sünről, aki más mint a többi

Mese a kis sünről, aki más, mint a többi, aki meg tud bocsátani, és új barátokat szerez.

 

Egyszer volt, hol nem volt, amikor még köszönt egymásnak az utcán ismerős és ismeretlen egyaránt, élt egy kicsiny sündisznó. E sündisznócskát Pitének hívták, és egy apró tisztáson élt. Szeretetre méltó kis állat volt a maga különc módján, csakhogy nem voltak tüskéi: csupasz testtel született. Naplót vezetett, és magában beszélt, de igazán kedves volt. Egyetlenegy problémája volt csupán, azonban ez nagyon bántotta: nem voltak barátai. Tüskés társai kiközösítették, ellenségesen bántak vele. Előre megítélték, pusztán kinézete alapján.

Pite mindent megtett, hogy barátokat szerezzen: megosztotta velük almáját, hazakísérte őket, és egyszer még a Süni-diszkóba is elment. De mindhiába, a Tüskés Sünök Társasága nem fogadta be. Kihagyták őt mindennemű közös programból, és a jóízű nevetésekből is.

Egy napon azonban minden megváltozott. Egy kislány sétálgatott a tisztáson, és meglátta a sündisznókat. Hirtelen odaszaladt Pitéhez, és megsimogatta őt. A többi sün irigyen tekintett a szerencsés kivételezettre. A sünik egyre féltékenyebbek lettek Pitére, mert a kislány minden nap meglátogatta újdonsült barátját, megsimogatta csupasz testét, és almát is hozott neki. Az irigy tüskések megelégelték a helyzetet, és hogy elrontsák jó kedvét, elhatározták, hogy ellopják a naplóját, és visszaélnek vele. Beosontak szobájába, elvették apró falevél párnája alól a könyvecskét, és hangosan olvasni kezdték.

„Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, s hagyni kell, hadd vigye a szél"- olvasták a bölcs gondolatot, és máris nem volt olyan jó kedvük. „A megbocsátás az az illat, amelyet az ibolya hint arra a virágra, amely eltapossa őt." Pite egyre szimpatikusabbá vált számukra és nagyon elszégyellték magukat. „Hiszen Pite még csak nem is haragszik ránk, mindent megbocsát nekünk!" - mondta ki egyikőjük a mindenkiben megfogalmazódott gondolatot. És milyen jó humora van! - fedezte fel egy másik tüskés. Most már nagyon sajnálták, hogy ilyen csúnyán viselkedetek a csupa szív sünivel. Visszarakták a helyére féltett titkai könyvét, és közös erővel kigondolták, bocsánatot kérnek tőle, befogadják, és ezentúl barátságosak lesznek Pitével. „Varrjunk neki tüskéket!"- pattant ki egyikőjük fejéből. „Milyen jó ötlet!"- csatlakoztak a többiek is, és máris munkához láttak. Ollót, tűt és cérnát ragadtak és egy óra múlva már kész is volt a csodaszép tüskejelmez.
Piknikhez terítettek az erdő közepén és elindultak megkeresni Pitét. Meg is lelték, épp egy mondókát írt a nárcisznak. Bocsánatot kértek tőle, és megkérdezték beköthetik-e a szemét. A kis sün nem tudta mire vélni a hirtelen kedvességet, így azt hitte, a szembekötősdi is csak hecc lesz. Ennek ellenére hagyta magát. Mikor a tisztásra értek, és levették Pite szeméről a kendőt, igen nagy volt az öröm. A süni szárnyalni tudott volna örömében, hiszen már neki is voltak tüskéi. Perdült fordult, meghempergőzött az avarban, és akivel csak találkozott, mindenkit megölelt. A tüskések is boldogok voltak, örültek újdonsült barátjuk örömének. Ezentúl békében élt csupasz, tüskés, barátságban, szerelemben... Hiszen kis főhősünk időközben beleszeretett a tüskések legszebbikébe, Tüskés Pannába. Boldogan éltek, míg meg nem haltak, és ezernyi tüskés és csupasz sünük született. Az ő meséjükről azonban már csak Csukás István bácsi Sün Balázs című versében olvashattok. 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2012. április 7. 21:03
Bölcs a sünike.
Balage
#2. 2012. április 7. 13:11
Aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek