Menyasszony a kazal tetején

Volt szomszédaimra emlékezve.



Kicsit srégen, nekünk által, az utca másik felén lakott Vica néni és Jani bácsi. Mikor én megismertem őket, már elég idősek voltak, vagy csak nekem tűnt úgy. A legnagyobb lányuk tízen valahány évvel volt tőlem idősebb, a legfiatalabb, Jani, két évvel fiatalabb. Közöttük még két lány volt.
Sem a szerelem, sem a szeretet, sem a megbecsülés nem tanyázott a házukban. Jani bácsi jobban szeretett a pohár fenekére nézni, mint ahogy azt kellett volna. Ezt Vica néni sehogyan sem tudta elviselni. Nem is csoda, hiszen nem szerelemből ment férjhez, hanem a szülők döntöttek úgy, megházasítják a gyerekeket, ezzel növelik a vagyont. Egyik részről is, meg a másik részről is volt föld, azt ha összevonják, nem kis gazdaságot teremtenek.
Jani bácsi mesélt egy alkalommal, amikor a blokkokat hordtunk a téglagyárból a lovaskocsiján. Minden fordulónál megivott egy pohár pálinkát azzal, hogy a fuvart nem kell fizetnem. Vica néni, naná, hogy észrevette a változást. Engem korholt.
- Minek engeded inni ezt a vén embert, a végén még felfordultok a kocsival.
- Nem sokat ivott Jani bácsi, - lódítottam. - Ne féljen, nem fordulunk fel.

Útközben Jani bácsinak is megeredt a nyelve. Hallotta Vica néni mit mondott nekem, meg kapott ő egy jó adag szidást, amiért mindig pityókásabban ért haza a szállítmánnyal.
- Hát édes lányom -, kezdett bele Jani bácsi a mondókájába - tudtam én már az esküvőnk napján, ki lesz a feleségem.
A menyasszonyt úgy kellett lecibálni a szalmakazal tetejéről. Nem akart hozzám jönni feleségül, de én sem fordíthattam meg kocsim rúdját, mert ott ült az apám, és azt mondta: e l v e s z e d! Megértetted?
Jól van, elveszem, de én nem cibálom le a szalmakazalról. Nem is léptem egy lépést sem. Voltak ott, akik helyettem is megtették, meg a szalmától megtisztították a ruháját, haját.
- Azután azért csak megszerették egymást, ha ennyi gyerek született.
- A gyerekek jöttek, de a szerelem, szeretet az ott maradt a szalmakazal tetején. Most meg már megöregedtünk, ezt a hátralevő életünket majd leéljük valahogy.
Hazahordtuk az összes kellékeket, valami kis pénzt azért adtam Jani bácsinak, nehogy még nagyobb legyen a veszedelem odahaza.

Vica nénit nagyon szerettem. Jólelkű, segítőkész asszony volt mindig. Amikor az anyámat is fiatalon elveszítettem örökre, sokszor hozzá fordultam, mit hogyan kell megfőzni, megsütni. Az öcsém szerint senki sem tudott olyan finom húst sütni, mint Vica néni. Sokszor meghívta őt ebédre anyánk halála után.
Nekem nagy problémát jelentett levágni a nyulat, ugyanis azt is tenyésztettem. Minden alkalommal áthívtam Vica nénit, jöjjön, vágja el a nyúl nyakát... Azt is tudni kellett, mert aki nem tudta, akkor úgy sírt a nyúl, mint a kisbaba. Vica néni szó nélkül átjött, levágta a nyulat, és már sietett is haza, mert a munkájából vettem ki. Úgy gondoltam, ha ő, és mások is levágják a nyulat, megteszem azt én is. Nem zaklatom állandóan, a szomszédasszonyt.
Láttam, Vica néni fog egy üres sörös üveget, azzal fejbe vágja a nyulat, az elkábul, és gyorsan elvágja a nyakát. Nincs sivalkodás. Én is nekiveselkedtem. Megfogtam a nyulat a fülénél a bal kezemmel, a jobb kezemben tartottam a sörösös üveget, és amekkorát bírtam, csaptam volna a nyúl fejére. Igen ám, de a nyúlnak is van esze, megugrott a földről, én pedig a bal nagyujjamat találtam el tiszta erőmből. Egyből elengedtem a nyulat, a nagyujjamat a számba kaptam, és szaladtam vagy két kört az udvarban, mert éghetetlenül fájt az ujjam. Amikor megnéztem, kétszer akkora lett, mint eredetileg.
Nem volt lelkemnek hova lenni. Átszomorkodtam Vica nénihez. Előbb megmutattam szép tisztára szopott nagyujjamat, majd elmondtam, mi történt.

- Fogtad a nyulat, és mégis az ujjadra csaptál?
- Fogtam bizony, de elugrott, és most látja az eredményt.
- Hogy fogtad azt a nyulat?
- Hát úgy, ahogy Vica néni
- Az lehetetlen!
- Gyere velem, húzta félre a lábast a tűzhelyről, majd pontosan megmutatom, hogyan kell nyulat vágni.
Megfogtuk a nyulat. Szaladt különben, mint a nyúl, de beszorítottuk a sarokba, és Vica néni grabancon ragadta.
- Most figyelj ide. Megfogod a két hátsó lábát. Feje lóg a levegőben, akkor koppintasz rá, és gyorsan elvágod a nyakát. Te hogyan akartad elnyisszantani a nyakát?
- Fogtam a fülénél fogva...
Vica néni olyan jóízűen nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak, de megtanított nyulat vágni.

Amikor megérett a dió a házuk előtt, mindig talált valami kifogást, amivel odacsalogatott maga mellé a kispadra.
- Ülj ide mellém. Pihenj már te is egy kicsit!
- Nem nagyon érek rá. Még van három osztály dolgozatfüzete, amit ki kell javítani. Igaz, nem holnapra, de legalább a felét még ma szeretném átolvasni. Mit dolgozik odabenn Jani bácsi?
- Semmit sem. Fekszik az ágyában, és maga alá lamolt. Már régen nem engedem be a hálószobába, mert elviselhetetlen lenne a levegő. Hagyjuk ezt a témát. Szót sem érdemel. A csodába is! Nézd csak, mennyi dió van még a földön, de nem nagyon esik jól a hajlongás. Segítenél felszedni?
- Természetesen, - mondtam, és tudtam, ez megint egy a huncutságaiból, amit már nem először vitetett velem végbe.
A diókat a kötényébe raktuk, és beszélgettünk. A beszélgetés végén kötényestől, dióstól nekem adta azzal, neki már úgyis annyi van, hogy el sem fogy. Megköszöntem, lenyomtam neki egy puszit, és még egy kicsit csevegtünk. Megkérdeztem:
- Tudja-e, hány éves lehet Viktus néni (így különböztettük meg őket)?
- Ő még nagyon fiatal. Csak hetven valahány éves.
Nem mertem nevetni. Fiatal? - gondoltam magamban. De ki hallott már ilyent?
Nos én - válaszoltam magamnak . Hangosan pedig azt feleltem: tényleg fiatal.
Mennyire relatívak a dolgok. Vica néninek a nyolcvan valahány évével Viktus néni fiatal, nekem a harminc valahány évemmel mindketten idősek voltak.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#20. 2013. március 20. 20:44
Kedves Eliza-Beth.
Látom jót kacagtál. Ma már én is, de akkor igen, igen félre állt a szám.
Szeretettel: Mara
Mara
#19. 2013. március 20. 20:42
Drága Kató, én szeretem az állatokat. Neveltem is, még disznót is, mert így jutott hús az asztalra, de elmentem a házam közeléből is, amikor vágták a disznót, és sírtam, mint egy gyerek, mert szerettem őket, és szerettek ők is engem.

Köszönöm, hogy kiemelted azt a részt, amivel nagyon is egyetértek veled.
Szeretettel: Mara
Mara
#18. 2013. március 20. 20:38
Drága Erika, nyugodtan meséld el az ismerősödnek, legalább felvidítod.
örülök, hogy tetszett az írásom:.
Szeretettel:Mara
Mara
#17. 2013. március 20. 20:37
Drága Csilla,
tudod te, miért vagyok nagyon hálás Neked. Az is maradok!!!!!!!!!!
Igyekszem vigyázni magamra. Amikor túllépem a határt, akkor fogadkozok :-)))))))))))))
Te is vigyázz az egészségedre. Én már rájöttem, de későn, egy embernek egy szívre van szüksége, nem dolgozhat úgy, mintha három férfi ereje rejtőzne benne.
Szeretettel ölellek és puszillak: Mara
Mara
#16. 2013. március 20. 20:33
Kedves Answer,
a korhatár olyan relatív, hogy az nem igaz. kezdő tanár voltam ,amikor a 30 éves kolléganők, ne adj isten azon felül, már idős hölgyeknek számítottak.
Ma a nyolcvanon felüliek az idősek!:)))))
Ölellek: Mara
Eliza Beth
#15. 2013. március 20. 19:10
:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Milyen ügyetlen tud lenni az ember, ha tudatlan.
Juhász Kató
#14. 2013. március 20. 16:44
Drága Mara!
Soha nem ettem nyúlhúst, és nem is fogok, mert szeretem őket. Az egyik legaranyosabb állat, és okos. Most hallottam először, tőled, hogy úgy sír, mint egy kisbaba, ha bántják. Azt tudom, hogy megjegyzi, ha csúnyán bánnak vele, mert a vőm a lányom törpenyuszijának megragadta a bundáját, úgy vitte a szökött nyulat a helyére, és többet nem engedte, hogy megsimogassa.
Nagyon tetszett az írásodban, hogy a szerelem, szeretet ott maradt a szalmakazal tetején.Sokan élik így le az életüket.
Szente Erika
#13. 2013. március 20. 10:29
Már láttam hogyan vágnak nyulat.Ha ezt elmesélem az ismerősömnek, nagyot fog kacagni.
A történet remek és tanulságos.
Gratulálok.
Szép napot.
Erika.
Csilla
#12. 2013. március 19. 20:32
Drága Mara!
Nem szeretném, hogy úgy érezd, a lekötelezettem vagy ...... de miért is ????

Vigyázz magadra!
Én is puszillak Téged:
Csilla
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. március 19. 20:10
Answer
#11. 2013. március 19. 20:31
Így vagyok ezzel én is.
Ahogy korosodom, egyre inkább.
Ölellek!
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. március 19. 18:28
Mara
#10. 2013. március 19. 20:11
Elnézést, a neved nem jól írtam le.
Javítok CSILLA
Mara
#9. 2013. március 19. 20:10
Drága Ssilla, örök lekötelezetted vagyok.
Napfényt hoztál jelenlegi keserves életembe.
Nem az egészségemmel van baj, ezért olyan jól esnek szép szavaid.
55 évesen mentem nyugdíjba, és akkor még úgy éreztem átugorhatnám a templomtornyot oda vissza, ha nem roncsoltam volna össze a térdem.
Ma már csak elsétálok a templom előtt, de ez is valami az én koromban.
Puszillak: Mila
Csilla
#8. 2013. március 19. 18:35
A jóízű humor, őszinteség, a körülötted élő emberek bemutatása éppoly tréfás, mint az antológiád összes epizódja. Ezt a történetet ott nem olvastam. Jó, hogy leírtad, legalább megismertem Vicus nénit és Jani bácsit is.
Élveztem nagyon, de szegény nyulat azért egy kicsit sajnáltam :)

Én is egyre jobban kitolom az öregedés korhatárát :-)
Mara
#7. 2013. március 19. 18:28
Drága Answer,
ezek szerint Te is tudod, milyen nehéz levágni egy nyulat, de a húsa az valami csodás.
Nos, még a mai napig is, ha csak tehetem, nem vágok le jószágot, inkább felpucolva veszem meg, ha engedik a szomszédok.
Szeretettel ölellek: Mara
Mara
#6. 2013. március 19. 18:25
Köszönöm kedves Csaba szép szavaidat.
Szeretettel: Mara
Mara
#5. 2013. március 19. 18:24
Igen Fer-Kai.
Találó!
Szeretettel: Mara
Answer
#4. 2013. március 19. 17:21
Minden relatív.
Egy nyolcvan évesnek a hetven éves fiatal.
Igaz, ezeket a viszonyokat meg kell élni.
A nyúl nagyon tud sírni, ha nem szakértelemmel akarják elvenni az életét.
A síráson túl viszont nagyon finom a belőle készült ez, az.
Ölellek Marám!
Szeretettel: Answer
Bedő Csaba
#3. 2013. március 19. 15:59
Mindig szívesen olvasom ezeket a szórakoztató, olykor keserédes történeteket. Ez is tetszett.

Gratulálok, minden jót!
Fer-Kai
#2. 2013. március 19. 15:25
Milyen más is a világ egy nyúl szemszögéből!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek