Még tél sem volt

a csók-szövődményeket

 

 

Még tél sem volt... s máris a tavaszt kutatni

Eresz alatt, a fák közt: bizony nagyon merész!

Hisz tudható, vad csikorgó fogaival

Lesben áll a tél, havas lesz az egész!

 

És mégis, a bátor ember átugorná,

Habár tudja jól, az ész nem feledheti:

Néhány tucat egyed megfagy az idén is,

A statisztika ezt csak így emlegeti.

 

Azt tartják, hogy a fagy, a megfagyás nem fáj,

Egy liter lőrével, s ha parizerrel spékeli,

A padon ülve, bóbiskolva megy át

A túlvilágra a boldog, tetves csövi.

 

Akik itt maradnak: fázva, dideregve,

Valahogyan túlélik a hideg telet -

A szép fiatalság csókolózni indul,

S megleli a csókot, csók-szövődményeket.

 

Ettől pattan a rügy, kinyílik száz virág,

A vének a tűző napra vánszorognak,

A csipás szemüket, s a nedves orrukat

Törölgetik, s lesik a szép asszonyokat.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
bodójános
#4. 2014. december 29. 10:48
Eliza Beth: Bizony, annak! Köszönöm!
bodójános
#3. 2014. december 29. 10:48
Eliza Beth: Bizony, annak! Köszönöm!
Eliza Beth
#2. 2014. december 26. 17:07
"Azt tartják, hogy a fagy, a megfagyás nem fáj" -- Lehet, hogy a testnek nem... de a léleknek?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek