Még az is lehet, hogy vegetariánus leszek

Elbódultam a hangulat románcától, amikor egyszer csak furcsa zajra lettem figyelmes.


Az őszi délelőtt még megcsillantotta sziporkáit, miközben kétkerekeztem a tanyavilág nyugalmában. Elméláztam ezen a valóban különleges színkavalkádon, melyet számomra talán legérzékibb hónap nyújtott. A fák sárga, bronzbarna és aranyló levelei peregtek, repkedtek, ahogy elsuhantam mellettük. Vállamon, hajamon éreztem a nap simító kezét, jól esett ezen a hűs, de mégis szívet melengető október délelőttön..
Elbódultam a hangulat románcától, amikor egyszer csak furcsa zajra lettem figyelmes. Lassítottam, s lehuppantam vaslovam mellé. Fejemmel, fülemmel próbáltam megkeresni a hang eredetét. Talán varjak? Ilyenkor csapatban szemezgetik a betakarításkor széthulló kukoricát. Mégsem. Ők érdes hangon kárálnak, de ez a furcsa zaj, nem is zaj, inkább valami madárének, mely hol hangos, hol elhalkul, mintha egy vízér bugyogna. A hangok alapján éreztem, hogy sokan lehetnek.
Forgolódtam, nézelődtem. Messze, vagy 200 méterre egy libatelepen nyüzsgő kétlábúakat pillantottam meg.
- Igen, ők azok, de a libák gágognak, és az sem mindig kellemes frekvencia - gondoltam.
Egy kis mellékúton elindultam feléjük, és akkor észrevettem, hogy majd mindannyian a szárnyukat csapkodják, lehet, hogy repülni szeretnének, de a súlyuk nem engedi őket felemelkedni. Több százan is lehetnek. Megálltam. Még most sem csak ezt a hangot hallottam. Ők határozottan gágogtak, de ez merőben más volt. Semmit sem értettem, talán a fülem csengte vissza finomabb tónusban a libahangokat?!
Csak álltam, és tekintetem megnyugvást keresve felemeltem az ég felé. Hihetetlen dolgot vettem észre, amitől még a lélegzetem is elhalkult. Egy vadliba raj, talán konvoj körözött a sokaság felett. A vezér mögött az a semmivel sem összetéveszthető V alak. Csak mondták és mondták ott fent a magasban, és hatalmas köröket írtak az égboltra. Párszor rendezték soraikat, és dél felé indultak, majd ismét meggondolták magukat, és aggódva megfordultak.
- Ott lent... a sok rokon... velük mi lesz? - kérdezgették, és folyton folyvást visszakanyarodtak föléjük. Szinte hallottam, ahogy kórusban kiáltozták csengőn-bongón:
- Gyertek velünk! Na! Mi lesz már? Emelgessétek a szárnyaitokat, menni fog! Na! Rajta! Meg tudjátok csinálni!
De ők csak rikácsoltak:
- Nem megy! Próbáljuk, látjátok? De mi kövérek vagyunk, és még sosem repültünk, csak talán gyerekkorunkba. Minket folyton etetnek az emberek, nagyon kedvesek ám hozzánk, semmiben nem szenvedünk hiányt. Csak a májunk nagyobb, mint kellene. Sokan vagyunk, és néha apad a számunk. Hova tűnnek olyankor a többiek? Biztos elrepültek már - gágogták egyre.
A vadludak megértették a rejtélyt. Ők hízó libák. A májukért tenyésztik őket, sosem repülhetnek. Szabadságuk csak több hektáros legelőjük határáig tart. Remélhetőleg ők ezt nem tudják. Jobb is így.
Még tettek néhány tiszteletkört a kedves rokonok felett, és tovarepültek dél felé. Lassan, és szomorúan a lentiek is elcsitultak, beletörődve földhöz kötöttségükbe.
Libamáj. A gasztronómia egyik „gyöngyszeme". Mennyi élet kell hozzá, hogy az asztalon csábíthassa falatozásra az ínyenceket. Mint tudjuk, elsősorban ez a méregdrága testrész kerül a pocakokba.
Ezennel lemondok eme kulináris élményről, ami egyáltalán nem esik nehezemre, ugyanis utálom a májat. Még szerencse, hogy pipikék nem repkednek fölöttünk, és jól érzik magukat a tányéromban, legfőképp rántva. Remélem, hogy ők parányi agytérfogatukkal nem figyelnek a vadon hívó szavára. Édesapám tukmálta gyerekkoromban rám a pipiagy bekebelezését, mert szerinte ettől máris több eszem lett. Ha belegondolok, eme étkek tanulmányozása következményeként az is elképzelhető, hogy vegetariánus leszek valamikor...

 

 

Kissor, 2012. 10. 24. Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Bedő Csaba
#11. 2012. november 5. 17:59
Én hatalmas állatbarát vagyok. Már megfordult nálam mindenféle állat (most is van), amit egy kertesházban tartani lehet. Mindig nagy szeretettel gondoztam őket, de a haszonállatokat épp ekkora szeretettel fogyasztottam el. Sajnos a világ ilyen kegyetlen és az ember, egy falánk faj.
Gratulálok remek írásodhoz!

Minden jót!
Answer
#10. 2012. november 5. 17:45
Nils Holgerssont juttattad eszembe, kedves Mimmy!
Abban a mesében a fehér lúd is tudott repülni...
Itt viszont sajna nem.
Ez már csak így van.
Álságos is, hogy nem nézzük, ha "kivégeznek" egy haszonállatot, de megesszük.
Már csak így vagyunk összerakva (mi, nem vegetáriánusok...)
Gratulálok, örülök, hogy olvashattalak!
Ölellek: Answer
Mimmy
#9. 2012. november 5. 16:48
Kedves Mara, én is szeretem a finom husikát, de ott valóban elgondolkoztam, mert sajnáltam őket.
ölellek: mimmy
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. november 5. 15:28
Mimmy
#8. 2012. november 5. 16:46
Drága Kató!
Nagyon jól látod, nekem is eszembe jutott. Ott bámulva - ilyet még sosem láttam- a szívem szakadt meg az édes libusokért, ahogy mindent elkövettek, de földhöz kötötte életük. Valóban mi is ilyenek vagyunk, illetve mi nem, mert Te is szárnyaltatod az olvasóidat csoda országodba, és ez az, amit kevesen tudnak. köszönöm Neked, ölellek: mimmy
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 5. 16:34
Juhász Kató
#7. 2012. november 5. 16:34
Különös élmény lehetett együtt látni a szabadon szálló, és a földhöz ragadt libarokonokat.
Nagyon szépen megírtad.
Nekem óhatatlanul eszembe jutott, hogy
az emberek világa is így ketté van szakadva.
Van, aki könnyedén repül, és van, aki áldozat.
Mara
#6. 2012. november 5. 15:28
Kedves Mimmy,
igaz, én nem leszek vegetáriánus, de az írásod nagyon teszik.
Szeretettel gratulálok: Mara
Mimmy
#5. 2012. november 5. 12:14
Drága Eliza Beth. Milyen jó, hogy örülsz nekem, ez jól esik nagyon. igen, és azóta is szeretem feltörni levesbe főzött fejecskét, most is szeretem, tényleg fincsi-
Köszönöm véleményed. De libahúst nem eszek, az tuti. Annak idején amikor baromfiakat tartottam, csak néhány került a fazékba, mert majd min házi kedvenc lett, és végelgyengültek.
ölellek: Mimmy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 5. 10:26
Mimmy
#4. 2012. november 5. 12:10
Köszönöm Balage. jól esik tetszésed.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 5. 11:40
Balage
#3. 2012. november 5. 11:40
Tetszett az írásod. Grat!
Eliza Beth
#2. 2012. november 5. 10:26
Mimmy! De jó, hogy itt vagy! Istenbizony, kezdtem Pataki Glicát vádolni ezzel az írással, hát megleptél alaposan. Tényleg meg kellett enned a pipiagyat? Juj! Attól tán én is vegatariánus lennék....
Tetszett az írásod, a libarokonok párbeszéde.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek