MARTON LEVENTE - Pite a pallón

A pályázat lejárta előtt fél órával kaptuk az alábbi művet mail-ben... - Nem, nem - mondta elszántan a csibe. - Át foglak ugrani.

 

 

Pite, a kiserdő sünfia, egy nagy kosárral felszerelkezve eprészni indult. Minden sün szereti az epret, akár cukorral, akár anélkül. Pite talán még az átlag sünnél is jobban szerette az epret, és mindent, ami édes, mintha Sünmama előre tudta volna ezt a névadáskor. 
Az eperliget a patak túlsó partján volt, széles, de ingatag palló vezetett rajta keresztül. Pite rálépett a pallóra, és óvatosan igyekezett a túlpartra. Talán a közepénél járhatott, amikor a másik végén megjelent Nesi, a tanya csibéje. Nagy kosár epret cipelt, és szemmel láthatóan rettenetesen sietett. Mamája, az öreg kotlós nem szerette, ha csibéi túl sokáig vannak távol a szárnyaitól.
- Mindjárt átérek, és jöhetsz - mondta üdvözlésképp Pite, és megszaporázta lépteit, de hát nem a sebesség teszi a sünt...
- Jaj, a mama már vár, belefeledkeztem az eprészésbe, futnom kell - csipogta Nesi, és topogni kezdett.

Aztán gondolt egyet, és nekiindult a pallónak.
Pite meghökkent. Mi ütött ebbe a tyúkleányzóba, hiszen keskeny a palló kettőnek. Pite ráadásul inkább másfélnek számított, mert nem volt ajánlatos hozzádörgölőzni, a túlzott közelség testi sérülésekkel járhatott.
- Megállj! - mondta Nesinek. - Ketten nem férünk el, vízbe fogunk esni.
- Nem, nem - mondta elszántan a csibe. - Át foglak ugrani.
- Ajaj, az nem jó ötlet - Pite tudta, hogy minden csibe madárnak képzeli magát, és szilárdan hisz a repülésben.
A tanyaudvaron a bölcs tyúkok teljesen megkergültek, ha a repülés került szóba, és ilyenkor minden méltóságukat feledve rohangáltak, eszeveszetten verdestek szárnyaikkal, és sűrűn szökdécseltek. Ahányszor a levegőbe ugrottak, elkiáltották magukat, hogy „repülök, repülök!", aztán a földre zökkentek, és futottak, verdestek és szökkentek kifáradásig.
- Nesi, te nem tudsz repülni - világosította fel Pite, és hátrálni kezdett, de a csibe már ott is állt előtte. Fogta a kosarat, nekilendült, és közben odakiáltott a süninek:
- Egyet se aggódj, madár vagyok!
A következő pillanatban a levegő ifjú úrnője nagyot csobbant a patakban. Az eprek szétszóródtak a kristálytiszta vízben, piros pöttyös lett a patak.
- Jaj, jaj - kiabált Nesi a vízben, aki éppen annyira tudott úszni, mint repülni.
- Jaj, jaj - kiabált Pite a pallón, mert ő sem tudott úszni, repülni pláne nem, de legalább tudta ezt magáról.
Hirtelen még egyet csobbant a víz.
Virgonc, a tanyamacska ugrott a patakba. Eddig a vízparton szendergett, az egyik bokor hűvösében, de a nagy jajongás felverte.
Odaúszott Nesihez, elkapta, visszaúszott vele a pallóhoz, Pite sün pedig lenyújtotta a kosarat. Nesi belekapaszkodott, a macsek tolta, a sün húzta, mire nagy csapzottan sikerült visszasegíteni a pallóra. 
Virgonc is felugrott, és elrémülve nézett végig saját magán. A macskák tudnak úszni, de nem szeretnek, mert a víz tönkreteszi egésznapos bundaápolási tevékenységüket. Egy valamirevaló kandúr meg nem mutatkozhat torzonborzan. 
Nesi hálát rebegett.
- Látod Nesi mi lett? - dorgálta Pite. - Vízbe estél, az eper is odalett, még később fogsz hazaérni, mintha megvártad volna, míg átérek, s otthon talán csak azért nem fogják megmosni a fejedet, mert ezt már megtetted te magad, itt, a patak vizében.
- Virgonc, neked köszönjük a segítséget! Ha nem ugrasz be, Nesi csibe már a tenger felé tartana a vízben - köszönte Pite.
Nesi hazafutott, Virgonc meg elvonult rendbe szedni magát, mert tudta, hogy mire hazaér, a tanya hősként ünnepli majd, és egy hős nem nézhet ki rendetlenül, holott Virgonc még hétköznapokon sem szokott hétköznapian kinézni.
Pite átment a másik partra, és megszedte a kosarát eperrel. Hazafelé alaposan körülnézett a palló előtt, s mikor közel-távol nem látott egyetlen csibét sem, rálépett a hídra. Gyorsabban ment át rajta, mint eddig szokta. Biztos, ami biztos. Még feltűnhet egy újabb sietős csibe. 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#6. 2012. április 8. 21:07
Nagyon jó kis karakterfigurák, archetípusos szituáció, sok finom humor, kedvesség.
Talán a macska feltűnésénél volt egy kis hiányérzetem, mert a többi szereplőt, illetve életkörülményeit kicsit már megismerhettük, mire "akcióba lendültek", a macskáról viszont nem lehetett tudni, hogy vadászni fog-e a csibére, vagy segíteni neki - az "elkapta" utánig.
(Lehet, hogy kell még ennyi izgalom, de a helyzetkomikum annyira leköti a figyelmet, hogy szükségtelennek látszik ilyenfajta bizonytalanságban tartani az olvasót.)
Ruder - Jana
#5. 2012. április 8. 17:36
Nincs csodálatosabb dolog a meséknél...
Ott minden megtörténhet. Még a macsek is segít a csibének...

Klassz mese!
Gárdon Ágnes
#4. 2012. április 8. 15:36
Tetszett!
Eliza Beth
#3. 2012. április 8. 12:29
Ez nagyon jó volt! :-))))))))))))))
Balage
#2. 2012. április 8. 11:34
Nagyon aranyos mese. Megmosolyogtam. Tetszett.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Bársony szív