Martin Luther King: Van egy álmom! Andor: Volt egy álmom!

Volt egy álmom... így kezdődik az én kis írásom. És még élek, Martin Luther King híres beszédének évfordulújának alkalmából

 

„Van egy álmom..."- így kezdődött anno Martin Luther King híressé vált beszéde. Már sajnos nem él, mert az ilyen, és hasonló gyújtó hatású beszédei miatt meggyilkolták.


Volt egy álmom... így kezdődik az én kis írásom is. Én még élek, de félek, hogy ennek elolvasása után, sokan késztetést fognak érezni arra, hogy megöljenek!


Mint afféle internetfüggő, - kihasználva az éjszaka zavartalan nyugalmát - bizony késő éjjelig szörfözök a világháló tengerén, annak ezer meg ezer színes témát nyújtó szigetét érintve. Ezért későn fekvő, későn kelő ember vált belőlem. Ezt olvasva, bizonyára sokan „rúzsasándorosan" összevonják a szemöldöküket, és rosszallóan megcsóválják a fejüket. Micsoda egészségtelen életmód! - gondolják magukban. Bizonyára van némi igazság ebben, de egy nagy előnyéről azonban nem szabad megfeledkezni: soha nem szenvedek álmatlanságban! Már a takaró magamra húzása is szinte a mélyálom állapotában megy végbe. Ezt csak a nálunk szokás szerint korahajnalban érkező kukásautó berregése és a kukák kiürítését követő ágyúlövéshez hasonló puffanás tudja rövid időre megszakítani.


Már nem emlékszem pontosa arra, mi volt az a pompás vacsora, amelyik a népi kiszólás szerint „megszomjazott", és ezt az érzetét csak a víz állagához hasonló, ősszel érő gyümölcsből készült, rózsaszínű folyadék sűrű fogyasztásával lehetett némiképpen csökkenteni. Nos, ennek a ténykedésnek van egy hátulütője. Az apránként elfogyasztott folyadék összegyűlik az emberi szervekben, és megunva az ott tartózkodást, követelőzni kezd: világot szeretne látni, nyissuk ki az e célra a Teremtőnk által tervezett és rendszeresített, érzékelővel ellátott ajtót, és engedjünk szabad folyást további életüknek.


Ez az érzékelő figyelmeztetett arra az íratlan szabályra; ha egy vendég távozni akar, akkor egy pillanatig sem szabad tartóztatni! Áttörve a mélyalvás nehézkesen nyíló kapuját, kijutottam az alfa állapot se nem alvás, se nem ébrenlét színes mesevilágába. Olvasóim közül bizonyára sokan ismerik azt az állapotot, amikor az ember nem érzi, hogy egy álomvilágban van, hanem teljesen olyan érzete támad, hogy a valódi világ valódi eseményeinek a szereplője. Ilyen helyzetbe kerültem most én is! Körülnézve egy óriási, sísánc-meredekségű domboldalt láttam, melyen emberek tízezrei igyekeztek jókedvűen felfelé. Az összetételük nagyon vegyes volt, fehér emberek keveredtek össze ázsiaiakkal, afrikaiakkal, arabokkal, teljes iskolai osztályok, katonák, gyárak összes dolgozóikkal, hajléktalanok és még fölsorolni is nehéz miféle embercsoport alkotta őket. A csúcson mintegy kétszáz ember összekapaszkodott, majd bukfencezve elkezdett lefelé gurulni, lavinaként magával rántva a hegyoldalon araszoló népséget. Már egy nagy gömb alakult ki ezekből az összekapaszkodó, összegabalyodó jókedvű emberekből! Mi történik itt? - kérdeztem egy mellettem fölfelé kaptató embert. Hát maga nem tudja? Az emberiség elhatározta, hogy legyőzik a széthúzást, a vallási háborúkat, a szegénységet, az üvegház-hatást, az energia gondokat, a vízhiányt, és elhatározták, hogy összekapaszkodva egy nagy földgömbhöz hasonló alakzatot alakítanak, így igazolva eltökéltségüket az igaz ügy mellett. Már indultam volna én is, amikor eszembe jutott, mi célból indultam útnak.


- És mi van az emberi szükségletekkel?


Lekicsinylően rám nézett:


- Uram, nem szégyelli magát ilyen kicsinységekkel foglalkozni, egy ilyen nagy esemény hajnalán?


Többet nem láttam az illetőt, pedig jó lett volna megkérdezni a nevét, hogy tanúként igazolja, nem álom volt az álmom. Kilépve a rideg, hideg éjszakába a sötétben tapogatózva megtaláltam a Wég-Célt - folyó ügyeim elintézést nyertek! Aztán siettem vissza, hogy részt vegyek a világmegváltásban! De az alfába kerülve már csak sötétséget találtam. Lekéstem az eseményt! Majd reggel utánanézek az egyik internetes honlapon, hová, és meddig gurult az a gömb! Mielőtt átadtam volna magam a mélyalvásnak, megállapítottam magamban egy nagy tanulságot: nem is olyan rossz dolog az, ha a világ megváltása előtt elintézzük az esedékes apró-cseprő gondjainkat, a biztonság kedvéért. Nem igaz?

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#14. 2013. szeptember 3. 19:55
"sokan késztetést fognak érezni arra, hogy megöljenek!" - hát ez nem jött be, kedves Andy!
andor
#13. 2013. szeptember 3. 08:59
Kedves Fer-Kai!
A forradalmár is kezdhet nagydolgozni!
:))) Szeretettel Andy
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. szeptember 2. 22:08
andor
#12. 2013. szeptember 3. 08:54
Kedves Csilla!
Biztosan sokan leellenőrzik, tényleg most volt az évforduló és már ez is egy pozitívum.
Álmomban inkább az emberiség megnevettetésére gondolok, és néha az álomból valóság lesz, mint most!
Nagy szeretettel Andy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. szeptember 2. 20:23
andor
#11. 2013. szeptember 3. 08:45
Nagyon kedves Barátom!
Hát igen! Féltem is ettől a magasból a földre szálló próbálkozástól. Ez sugallta a félelmemet a megöléstől, bár ezt ha most írnám, konkretizálnám a pontos helyszint : egy kanál víz!
Szeretettel ölellek Andy
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. szeptember 2. 19:18
andor
#10. 2013. szeptember 3. 08:28
Kedves Tara Scott!
Látogatásod mindig nagy öröm számomra! Örülök, hog.y ezt egy kis vidámsággal tudtam meghálálni!
Szeretettel Andy
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2013. szeptember 2. 16:03
andor
#9. 2013. szeptember 3. 08:20
Kedves Barátom!
Köszönöm a rejtett gondolatok felderítését!!
Ebben mester vagy!
Sok szeretettel Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. szeptember 2. 12:52
andor
#8. 2013. szeptember 3. 08:16
Kedves Évi!
Köszönöm elemző, lelkesítő hozzászólásodat
Szeretettel Andy
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2013. szeptember 2. 09:20
Fer-Kai
#7. 2013. szeptember 2. 22:08
Máris itt a széthúzás...
A tömegek nagy dologba kezdenek, a lázadó forradalmár juszt is kisdologba!
Csilla
#6. 2013. szeptember 2. 20:23
Nahát, éppen a legizgalmasabb részt akasztották meg "folyó ügyeid" :)

De így jó, legalább továbbgondolásra készteti az olvasót.

Kedves Andy, hogy Te még álmodban is az emberiség jövőjéért aggódsz!

Bármennyire komoly a téma, engem azért mosolyra fakasztottál :-)

Szeretettel ölellek:
Csilla
Answer
#5. 2013. szeptember 2. 19:18
Most szállt el a kommentem...
Na mégegyszer.
Drága Barátom!
A bevezető után mást vártam, de ez így jó, ahogy van.
Mit jó? Nagyszerű.
Egy álom kivezetése, amely a Vivat Charly helyiségben kulminálódik...
Humorral kellően átitatott írásodon ismét remekül szórakoztam!
Ölellek, barátod: Answer
Tara Scott
#4. 2013. szeptember 2. 16:03
Kedves Andy!
A stílusod, és humorod sajnos ritkán fedezhető fel a mai írások között, ezért drága kincs. Élvezetes írásod felvidított, remekül szórakoztam. Köszönöm szépen.
Szeretettel olvastalak: Tara
Mara
#3. 2013. szeptember 2. 12:52
Szeretettel üdvözöllek, kedves Andy!

Most egy kicsit komolyabb a hangvételed, de csodásan bemutattad a mai ember életvitelét, gondolkodását. Sem kicsi, sem nagy tetteket nem tehetsz meg, mert akadályba ütközöl.
Milyen szép lenne,ha kéz a kézben örömmel menne a világ minden teremtménye, de igazad van, a végén csak a sötétség marad.
Nagyon jó az írásod csattanója!

Szeretettel gondolok Rád és ölellek: Mara
siktár éva
#2. 2013. szeptember 2. 09:20
Kedves Andy!

Szeretettel olvastam egyéniségedet hűen tükröző prózádat, mely egyedi.
Álmodból valóság - mármint az emberiség tud-e egyként, összekapaszkodva tevékenykedni - jó lenne, ha így lenne, de talán egyszer biztos befog ez következni.
De azért örülök annak kedves Andy, hogy sikeresen megtapasztaltad a Wég-Cél apró örömeit, mert anélkül sincs élet.

Gratulálok!
Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke