Márió és a varázslat

Jonatán kissé elhúzódva, enyhe fintorral az arcán figyelte a fejleményeket...


Augusztus derekán járhatott a naptár. Késő délutánt játszottak a házak árnyékai, a lassan eltűnő napfényben, ahogyan a palotanegyed valaha előkelő bérházai között bandukoltunk Jonatánnal.

Palotanegyed. Tele történelemmel, zegzugos utcákkal, ahol a parkoló autók között szlalomozva haladhatunk tovább, hol a kocsiútra ejtve lábunk nyomát, hol majdnem vállunkat súroló falak érintésével. A város e szegletében szinte minden megtalálható. Rabbi képző, kínai aprócska etető, gyrost forgató török, nyitott ablakokkal szélesre tárt ósdi vendéglő, ahol esténként mécsesek villóznak a pofa sörök ölelésében az asztalokon szerény pénzű fiatalok harsogó társaságában. Népes csoportokat befogadó teraszok, orrunkba leselkedő zamatokkal. Az eklektikus lakóházak, középületek sora előtt lépkedve fel-fel bámészkodunk barátommal, csodálva a majd száz éve égnek törő homlokzatokat, melyek némelyike málladozó vakolatot potyogtat a szélben, de az előkelőbbek csodaszép új ruhájukra büszkén kényeskednek visszafogottabb szomszédaik társaságában. Apró kisvendéglők, üzletecskék, figarók, állateledelárusok, ételt-italt adó standocskák színesítik eme egyébként is szivárvány színű környéket. Olykor templomlépcsőkön ücsörgő kéregetőkbe botlik az arra tévedő, vagy szomját a parányi terecskén ivókút hűsíti, pár méterre a tér kitágul, szinte keleties varázsú homlokzat ring a nyári meleg szellő szárnyán

. Mária utca. A felújítás után egyedi hangulatot kapott. Díszburkolat, ami erre felé ritka, facsemeték szegélyezik a macskaköves parkolókat, persze csak tisztes távolságban egymástól. Néhány pár éve épült társasház tülekszik a száz éves portálok közé, alkalmanként becsületére a tervezőnek mondhatni sikeresen.

Egy felújított belső udvar csábítását élveztük éppen, felfelé tekintgetve négy-öt emeletnyit, amikor finom, lágy érintést éreztem a bokám körül. Jonatánnal letekintve egy óriási, hatalmas kobakkal megáldott cicust pillantottunk meg, ahogyan barátságát felajánlva hol egyikünk, hol másikunk lábához törekedve egyre hangosabb dorombolást hallatott. Pofázmánya szélességében sokkal méretesebbnek bizonyult, mint függőleges irányba, láthatóan elemózsiában nem fukarkodó gazdája dicséretére mondva. Jobb társaságot nem is választhatott volna, szinte érezte a cica társadalomhoz való teljesen odaadó vonzódásunkat. Mókássá tette ábrázatát fekete-fehér szőrének asszimetriája. Lehajoltam hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem, és ő is érezhesse kisebb méretemből fakadóan barátsága viszonzását, s megsimogattam buksiját. A hatás elementáris élményt jelentett mindannyiunk számára. Felkaptam a karomba, amit ő érdes nyelvének arcomra nyalintásával hálált meg. Nyomhatott legalább, vagy tizen-pár kilót. Lába alá kukkantva konstatáltam kandúr mivoltát, melyre láthatóan kimondottan büszke volt. Ekkora bogyókkal még egy női skalpvadász is eldicsekedhetne. Abban a pillanatban vettem észre, hogy ruhája annyira, de annyira piszkos volt, hogy szinte megdermedtem. Letenni nem mertem, hiszen akkor oda a barátságunk. Drapp blúzom egyébként is mosásba kerül estére-gondoltam, s dédelgettem tovább. Kérdések robogtak át agyunkon: - Vajon van gazdája? De ha elvisszük, keresni fogja, és sírhat utána. Talán egy idős hölgy, aki már nem is tudja gondját viselni, és ezért csámborog őkelme a koszos autók alatt, sőt az ódon pincékben.- Jonatán kissé elhúzódva, enyhe fintorral az arcán figyelte a fejleményeket, miután szemvillanás alatt kiolvasta tekintetemből, hogy a cicust örökbe szándékozom fogadni azonnal, s tudta, hogy otthon akkor jaj a fürdőkádnak, és a nyugalmas életnek.

Mária utca. Máriának mégsem nevezhettük el, mivel kacorsága őfőméltósága fiúnak született, így a Márió nevet kapta tőlünk. Mire haza cipeltem, majd leszakadt a karom, ő pedig annyira boldogan tűrte e helyzetet, hogy mosolyt fakasztott eddig bárgyún mellettem kaptató Jonatán arcára. Megfürdettük egyszer, kétszer, sokszor, mire az a töméntelen olajfolt, por, és kideríthetetlen eredetü egyéb nyalánkságnak nem való mindenféleség elengedte bundáját. Nem is csoda, hogy már jó ideje elmaradhattak macskaszokás szerinti mosdásai. Képzeletünket is felülmúlhatta e vastag rétegződés zamata, ahogy keveredik a cicus nyálával. Talán örökre odaragasztotta volna testéhez nyelvét. Csodaszép lett. Tudta ő is, mert tökéletes, palotanegyedhez illő, úri nyugalommal tűrte eme ceremóniát. Elláttuk mindenféle jó tanáccsal a macskaalom használatával kapcsolatosan, mely semmiféle gondot nem okozott számára, tehát előző gazdija lakásban tarthatta. Az első perctől fogva otthon érezte magát kis lakunkban, s egy örök barátság kezdete szőtte át további életkénket.

Másnap elsétáltam a Mária utcába, hátha keresi valaki. Az egyik házból egy idős nénike topogott kifelé bevásárló kocsiját vonszolva maga után. Szóba elegyedtünk, segítettem sétája megkönnyítéseként a cekkerét terelgetni. Jól ismerte Máriót. Fél éve talán, hogy idős gazdája jobb létre szenderült, azóta szinte az „utca cicájaként" élte életkéjét, de nem akadt új családja. Megörült, mikor elmeséltem mostani jobb sorát. Béci bácsi nagyon szerette, az is kiderült, hogy Márió már élete derekánál jár, s az öregúr különleges falatokkal halmozta el, ennek okaként érte el e tetemes súlyt. Sőt az utca lakói is sokan etették, hol autók alá, hol pincelejárókhoz téve a becses falatokat. Szóval ettől piszkolódott be annyira. Boldogan siettem haza, hogy Jonatánnak beszámoljak a történésekről.

Pár hete egy plakáton macskakiállításra invitálták a rendezők a cicatulajdonosokat. Megtörtént a varázslat. Márióval megnyertük a „Legszebb házicica" címet, amivel jókora eledelmennyiség is járt. Hazafelé sétálva cicánkkal a karomban Jonatánnal azon kuncorásztunk, milyen képet vágott volna a zsűri, és a kényeskedő cicatenyésztők és gazdik, (tisztelet a kivételnek) ha a sok pedigrés cica közé bevágódunk azzal a régi, nagyon piszkos, büdike cicával, akit először a karomba vettem.

 

 

2011.11.26. Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#9. 2011. december 2. 19:07
Láttató, szinte képszerűen emlékezetbe ívódó a leíró rész, de a történet maga is nagyon kedves. Gratulálok.
janos
#8. 2011. december 2. 19:01
Gratulálok a jóságos cica befogadáshoz.
Aki az állatot szereti az rossz ember nem lehet.
Az én otthonom mivel a falú vége felé lakom, mindig tele van segítségre szoruló állatkákkal.
Felépülés után gazdikra találnak,ez a gyerekek és a feleségem hatásköre.
Grat!
János
katuska
#7. 2011. december 1. 18:15
Örülök,hogy állatbarát vagy.Az írásodból is kicseng ugyanez.Ha valaki empátiával àldatott meg ,az nagy ajándéka az életnek.Magam is megosztom az otthonunkat befogadott állatokkal és nem bántam meg.Csodálatosak.
Mimmy
#6. 2011. november 30. 21:37
Kedves Mindannyiótok!
Nagyon jól esnek soraitok, azt hiszem, aki többet olvasott tőlem, rá jöhetett mérhetetlen állatimádatomra.
Ha lehetőségem lenne, csakis állatokkal foglalkoznék, szerencsémre jó 5-6 évig megtehettem, igaz a "csakis" erre nem megfelelő szó. Kint éltem egy tanyán a lányommal, és a szomszédaim, akik barátaink azóta is sok fondorlatra megtanítottak, főleg akkor tudtam hasznosítani, amikor nem volt állásom majd egy évig, de akkor többet dolgoztam a ház körül, mintha lett volna munkahelyem. Csodásan is nézett ki mind a kert, mind az éléskamra.
Answer
#5. 2011. november 30. 16:00
Örülök az írásnak, pláne, hogy egyik szűkebb
hazámban történt.
Az ilyen nagy cilák csodálatosak, főleg ha barátságosak is..
Mariónak kijárt egy ilyen biztos, szerető gazdi...
Szeretettel: answer
Bedő Csaba
#4. 2011. november 30. 15:27
Kedves történet. Legalább eggyel kevesebb kóborállat van az utcákon. Nekem is volt egy németjuhászom, amit egy buszmegállóban hagytak és onnan vittem haza.

Minden jót kívánok!
Juhász Kató
#3. 2011. november 30. 12:57
Kedves Mimmy!
Gratulálok Márióhoz. Jó lelkű vagy.
A lányomnak is hasonló módon lett macskája,
kutyája, mindkettő királyi módon él.
Mi - régen - kutyát vittünk így haza a belvárosból, majd a kertszövetkezeti telkekről.
Örülök, ha állatszerető emberekről olvashatok, hallhatok. Szép a történeted.
Az állatokban nem lehet csalódni!
Eliza Beth
#2. 2011. november 30. 09:01
Jó a macseknak... befogadták!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek