Mara: Földre rogyva

Mennykő csattan, éjsötét paplant hasít ketté,

 

Kelet felől, nyugat felől
félelmetes felhők
morogva gyűrik
maguk alá az eget.
Mennykő csattan,
éjsötét paplant hasít ketté,
hiába bújtak önnön testük
tengerébe.
Itt, lenn a földön, valahol
reccsen a tető,
szárnyra kel, és
üldözné a süvítő szelet,
de földre roggyan,
értelmetlen halállal hal meg.
Mögötte sorakozik mindaz,
amivel eddig ölelkezett.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#11. 2014. július 18. 13:24
Köszönöm kedves Karola. Én meg jót mosolyogtam kedves hozzászólásodon.
Szeretettel: Mara
Mara
#10. 2014. július 17. 23:30
Drága Csilla!
Köszönöm szép elismerésed.
Szeretettel puszillak: Mara
Mara
#9. 2014. július 17. 23:30
Ennek örülök, kedves Answer.
Szeretettel ölellek: Mara
Mara
#8. 2014. július 17. 23:29
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönömaz elismerésed.
Szeretettel: Mara
Csilla
#7. 2014. július 17. 21:13
A vihar szörnyű pusztítását remekül láttatod versedben, drága Mara.


Puszillak:

Csilla
Answer
#6. 2014. július 17. 20:52
Tetszettél Mara!
Jó kis alkotás!
Szeretettel ölellek: Answer
Döme Zsuzsa
#5. 2014. július 17. 18:12
Mara,
ez nagyszerű vers. Gratulálok szeretettel.
Mara
#4. 2014. július 17. 16:09
Köszönöm szépen az elismerésed, kedves Kató.

Szeretettel ölellek: Mara
Juhász Kató
#3. 2014. július 17. 13:41
A természet erejéről szóló versed nagyon kifejező.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő