Mara - A lányom levele

Amikor elment a lányom a messze idegenbe, azzal a reménnyel indult, hogy biztosítja a saját és az unokám egzisztenciáját.


Amikor elment a lányom a messze idegenbe, azzal a reménnyel indult, hogy biztosítja a saját és az unokám egzisztenciáját. Nagyon lesújtott a válás. Igyekeztem tartani magam, de amikor elment, akkor magamba roskadtam, és szinte éreztem, nem jó megoldás lesz, de elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat.
Az unokám hónapokig nem nevetett. Akkor egy napon megfogtam a karját, és határozottan mondtam: „Most felmegyünk a padlásra!" Nagy szemeket meresztett rám, és csodálkozva kérdezte: „Minek?" „Azért megyünk a padlásra, mert oda jársz nevetni, hát én is látni szeretném."
Ekkor elmosolyodott, és megtört a jég.
Az anyja még mindég hiányzik neki, hiába, én csak nagymama, azaz mamám vagy mama vagyok.
Most szó szerint idézem a lányomnak a Facebookon olvashatott levelét.
Vonja le mindenki a következtetést, az egy év munkájáról...


"Egyesült Királyság, a nárciszok, idegenek, hamis mosolyok és kegyetlen regulák országa... A levél amit már régen ígértem... Két hét múlva lesz egy éve, hogy családom, barátaim és ellenségeim áldásával indultam meg az idegenbe 50 évesen. 24 órát utaztam Európán keresztül, majd egy takaros ház előtt szálltam ki a túlzsúfolt busznak csúfolt kombiból. A tulajdonos bevezetett egy majd másfél négyzetméter nagyságú szobába. Ágy és szekrény. Ennyi.. ja meg azt hittem tv.. legalább is hasonlított.. de nem az volt... Másnap autóval vittek az „office-be" azaz a cég irodájába. Beraktak nekem néhány cd - t amit végig néztem, megírtam a teszteket, közölték, hogy megkapom a „certifikátokat". Megjelent a „manager" mármint a főmufti és elhadarta a kb. száz oldalas útmutatót három délután. Eszter is velem volt Pestről, de ő nem értette a férfi szavait. fordítanom kellett. Így múlt el az első öt nap.. amikor közölték, hogy most már indulhatok terepre tanulni... de előbb megnézik, hogyan vezetek... Ez is meg volt. Orrunk alá dugták a szerződést és elmondták, hogy kapunk egy autót .. autókulcsot is adtak hozzá... Eszter feladta... visszament Pestre.. A terepen a már tapasztalt ápolók mutatták a szakma fortélyait... két hetet mondtak terepi tanulásként.. nekem egy hétvégén volt 2+3 terepi látogatás tanulásként és következő hétfőn bedobtak a mély vízbe... Nem tudtam hol vagyok.. amikor megláttam a beosztásom.. még mindég nem tudtam mi vár rám... Itt a napokat percekben. a heteket órákban mérik. a hónapot meg abban, hogy marad- e kenyérre pénzünk.. de erről később... Tehát a munkafolyamat a következő: reggel hatkor kezdés, és szerencsém van, ha az első látogatás „csak" 15 percnyi hajtásra van a lakástól. Utolsó látogatás este 11 óra és szerencsém van ,ha nem félórányira vagyok a lakástól. Vannak látogatások, amiket egyedül végzek, de vannak, amelyeket csak ketten csinálhatunk. A látogatások különbözőek és 15,20,30 percesek vagy 1 és másfélórásak.. van takarítás, fürdetés, kaja készítés... pelenkázás... szállítás.. vagy emelőkkel vagy anélkül... Az első tíz hónapban a cég kimutatása szerint 12 ezer mérföldet hajtottam le... HAMIS.. kiszámoltam.. nekem több mint 15 ezerre jött ki... és most jön a számadás... óránként 8,5 fontot fizetnek, csak azt elfelejtik mondani, hogy ebből megy le az adó és a nemzeti biztosítás.... ami minél többet dolgozol, annál többet vonnak le. Azt is elfelejtik mondani, hogy az autót nem adják hanem bérbe adják.. ami lényeges különbség.. ebből fedeződik még a biztosítás is.. szállás, benzin... Tehát, úgy képzeljétek el, hogy a 15 perces hívásért 2,25 fontot fizetnek, a 20 percesért 2,75 a félórásért 4,25... első héten 34 órám volt, második héten 75... és így tovább.. hol hogy.. ez sok mindentől függött. Attól is függött ,hogy melyik koordinátor, vagy melyik felügyelő csinálta a beosztásomat... stb... A fizetés minden utolsó pénteken van... de.. nem 1.től 30 ig van az elszámolás hanem 15.-től 15.-ig. Július 7-én kezdtem dolgozni, így július végén csak egy heti munkámat fizettek ki. 300 fontot. Ebből kellett fedeznem a benzin költséget meg a kajámat... Augusztusban látástól vakulásig dolgoztam és nagyon vártam a fizetést. Közben kölcsön kellet kérni a cégtől benzinre. Hetente kb. 100 font is .. vagy még több is elment tankolásra. Augusztus utolsó péntekén izgulva nyitottam ki a fizetés elszámolást. Az első szám amit megláttam 3.350,00 font.. majd kiugrottam a bőrömből örömömben... de aztán megláttam a végeredményt.. három napig sírtam. 900 fontot utaltak a bankszámlámra és még ezer font adósságot mutattak ki. Levonták a két havi lakásbérletet.. lakás.. kicsiny szobácska... két havi kocsi bérlet és biztosítás.. és amit kölcsönadtak benzin pénzt.... A rohanás és a fáradság megtette a magáét... van hogy 5 perc hajtási időt adnak két hívás között ami legalább 15 percnyire van ha nincs senki az úton... tehát jöttek a balesetek... a következő fizetésnél 500 fontot vontak le egy balestre... és így tovább... általában havi 700 fontot kapok kézhez amiből most már nekem kell fedezni a lakást .. benzint...pillanatnyilag 400 fontot fizetek egy szobáért. Nagyon sok minden történt ... a lányok akikkel dolgozom főleg románok, lengyelek, magyarok.. mindenki főnök akar lenni... irigység .. rosszindulat.. de kedves jó kollégák is vannak... .. Nemsokára lejár az egy év .. nem kell visszafizetni az „ingyen" tréninget amiről írtam a levél elején, ha elhagyom a céget... Közben ígérték a különböző továbbképzéseket amiről útközben megfeledkeztek... Múlt héten behívtak az irodába és közölték, hogy ezentúl névre szóló a kocsi biztosítás, és mivel több szerencsétlenségem volt, nekem évi 3500 font.. Mondtam, hogy nem vagyok hajlandó ezt fedezni. Felajánlották a bentlakásost gondozást, ami azt jelenti hogy több hónapon át kimenő nélkül kell gondozni valakit, és vannak olyan helyek, ahol csak egy ágyat lehet kapni a bácsi szobája sarkában... (Másik cégeknél ez másként működik)... Erre sem vagyok hajlandó. Mondtam, hogy akkor kérném a referenciákat és keresek másik munkát. Erre megint közölték, hogy találtak olcsóbb biztosítást és megkötötték a nevemre és annyit fizetek mint eddig.... mert hogy nem szeretnék ha elmennék, hiszen az egyik legjobb munkásuk vagyok aki valaha volt nekik... Nem szóltam semmit.... Pénteken indulunk a kolléganőmmel Readingi körútra az életrajzunkkal.... Azt mondják, hogy ha két évet kibírok aztán könnyebb... remélem... Nem hobbiból nem öleltem át a gyerekemet, szeretteimet egy évig... Üdvözletem .. szeretetem... és hálám a megértésért mindenkinek, aki olvassa levelem... Nem tudok jelentkezni .. napi három négy órát alszom... kétszer majdnem az úton maradtam... talán a mindenható segített hogy csak zúzódásokkal úsztam meg... Ezt a levelet szeretteimnek, barátaimnak és ellenségeimnek .... Ne tessék sajnálkozni... van hogy mosolygok.. és van hogy sírok.. Góci"

 

Hogy el ne kiabáljam, most már másik városban, másik munkahelyen van bentlakásos betegápolásra, ahol összesen 26 beteg van, és nem reggel 6 órától este 11 óráig tart a munkaideje. Váltásra dolgoznak. Azt írta, az első benyomás nagyon jó, és én kérem az Istent, végre találja meg azt a helyet, ahol jól érzi magát, és keresetét sem lopják el tőle.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#16. 2014. július 31. 22:17
Drága Mara!
Megdöbbentő sorokat olvastam most.
Nem úgy, mintha nem tudtam volna a külföldön dolgozók kizsigereléséről, de ez "élőben" nagyon megütött.
Amit a tiszteletreméltó leányod végigjár kemény dolog. Mindezt a család hátrahagyásával, idegen környezetben teszi. Minden elismerésem az övé, bár én is aggódom az egészségéért.
Tudvalévő mennyire hajtós nép a magyar, de azért vigyáznia kellene!
Valamiért valamit, szól a mondás...
Én azt kívánom, érje el a célját, és mielőbb magához szoríthassa a fiát és Téged!
Szeretettel ölellek: Answer
Mara
#15. 2014. július 31. 17:22
Drága Évikém!

Olyan szépen, és meghatóan írtál, hogy nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked.

Én csak addig szeretnék élni, amíg a gyerekeim biztonságos jövőben látom, illetve amíg szükségük van rám.
Na persze, lehet, hogy utána kitalálnék valami mást, amiért még élni szeretnék:))).

Szeretettel köszönöm a jókívánságaidat.

Ölellek: Mara
siktár éva
#14. 2014. július 31. 11:48
Drága Marám!
Könnyeket csaltál a szemembe ezzel a prózáddal. Így most már kristály tisztán érzem, értem, hogy miért voltak elkeseredettek a verseid.

Tudod, kedves, minden elismerésem a lányodé, hiszen rettenetes élethelyzet ez, de annak örülök, hogy most egy év után már könnyebb lesz neki, és élvezheti is azt a pénzt amelyet kemény munkával megkeres.

Ugyanakkor minden elismerésem Neked, hiszen az unokád gondja Rád maradt, akinek hiányzik az édesanyja, és Neked kell pótolnod! Nincs könnyű helyzeted drága Marám, de annak örülök, hogy a lányod is nagyon erős, kitartó és Te is. Győzni fogtok, kívánok Neked - Nektek nagyon sok boldogságot, szebb napokat és csodálatos jövőt. Örülök annak, hogy a jövőkép tisztulni látszik, nem lesz már előtte annyi fekete felhő.

Szeretettel ölellek: Évi
Mara
#13. 2014. július 31. 08:57
Drága Csilla!

Köszönöm Neked azt, hogy melletünk állsz, és adja Isten, hogy kívánságod teljesüljön.

Szeretettel ölellek: Mara
Mara
#12. 2014. július 31. 08:55
Kedves Györgyi!

Köszönöm megértő szavaidat. Hidd el, nagyon féltem a gyerekemet, de hiszek benne.

Szeretettel: Mara
Mara
#11. 2014. július 31. 08:53
Drága Kató!

Minden szavaddal vigasztalást kaptam Tőled.

Nagyon reménykedek, ha előbb nem is, de karácsonyra mindannyian boldogok leszünk, hiszen elindult a könnyebb életvitel felé. Az este azt írta, elfogadták a betegek, ami nagyon fontos.
Reménykedek, reménykedjünk.

Sok szeretettel gondolok Rád és puszillak: Mara
Mara
#10. 2014. július 31. 08:48
Kedves Yolla!
Örömmel látlak írásomnál. Szép szavaid és jó kívánságaidat hálásan köszönöm.

Szeretettel: Mara
Mara
#9. 2014. július 31. 08:45
Drága Eliza!

Tökéletesen igazad van.
Reménykedek, hogy vágya teljesül, de ha nem, és én élek, mellettem nem halunk meg éhen.
Szeretettel, és köszönöm, hogy olvastad az írásomat: Mara
Csilla
#8. 2014. július 30. 21:06
Drága Mara!

Elizával értek egyet, és szívből kívánom, hogy végre találja meg a számításait a Lányod.

Ahogy Kató írja:
"Ebben nagy segítség az, hogy lányod a gyermekét biztonságban tudja melletted, és lelki támaszt kap tőled önfeláldozó munkájához. "

Szeretettel ölellek, a legjobbakat Nektek.

Csilla
Mester Györgyi
#7. 2014. július 30. 19:06
Kedves Mara!

Az élet produkálja mindig a legmegrázóbb történeteket.
Csak kitartást lehet kívánni minden magyar honfitársunknak, aki a jobb megélhetés reményében nekivág a nagyvilágnak, vállalja mindezeket a tortúrákat és megállja a helyét a nehéz körülmények között.

Györgyi
Juhász Kató
#6. 2014. július 30. 18:17
Drága Mara!
A levél első sora szinte mindent elmond. A továbbiakban részletesen beleláthatunk, hogy a kapitalizmus kegyetlen törvényei hogyan érvényesülnek, mekkora belső erővel, kitartással kell rendelkezni egy gyenge nőnek, hogy a nehézségeket elviselje. Ebben nagy segítség az, hogy lányod a gyermekét biztonságban tudja melletted, és lelki támaszt kap tőled önfeláldozó munkájához.
Az első év kemény próbára tette, de gyermeked életerőről, küzdőképességről tett tanúságot. A megszerzett tapasztalatok fejlődésében, megújulásában előnyére fognak válni.
A betegápolással kemény, de nemes dolgot művel.
Biztos, hogy a jövőben képes lesz helyesen cselekedni, s csak elviselhető terheket vállal.
Kívánok boldogulásához erőt, egészséget, sikert, a családban harmóniát.
Yolla
#5. 2014. július 30. 16:04
Kedves Ágnes!

Kemény élet, kinn sem fonják kolbászból a kerítést. Gondolom, megvolt az oka rá a leányodnak, hogy kinn próbáljon szerencsét, hiszen itthon nem nő, hanem folyamatosan csökken a munkahelyek száma.
Mindannyiótoknak sok szerencsét és kitartást kívánok e nehéz időszak átvészeléséhez.

Barátsággal: Yolla
Eliza Beth
#4. 2014. július 30. 12:34
Elég kemény, de hát ott sem adják ingyen a pénzt. Kérdés, megéri-e belerokkanni, ha sokáig tart az az állapot. Pihenni muszáj, mert kidől az ember, és ha pihenni nincs idő, akkor bizony nem éri meg az áldozat, mert a végén nem lesz, aki élvezze a munka gyümölcsét.
Mara
#3. 2014. július 30. 10:03
Drága Ágnes!

Köszönöm együttérxő és vigasztaló szavaidat.

Szeretettel ölellek: Mara
agnes-senga
#2. 2014. július 30. 09:22
Teljes szívemből azt kívánom én is. Hidd el Mara, a kezdeti kisebb nagyobb gondok elmúlnak, és megfogja találni a számítását.

szerető öleléssel agnes
Hozzászóláshoz jelentkezz be!