Malom

nincs

 

 

Zúg a világnak malma, jobb
válla tekereg az árban, mancsa forog
a víz egyfolytában, recseg-ropog,


nyikorog széltében és hosszában;
hatalmas oldala habozik a vízen,
hogy minden más porcikája is éljen,


vénségére tovább vonszolja
krisztusi keresztjét, tovább
őrlődik, léte egyre súlyosabb


minőségében; gyomorköve ezerszer is
elkopott, de még ezerszer is törik,
mélyen búvó lelkére kötik


még most is becsülete árát -
sosemvolt szeméből fehér könnycsepp
porzik, de szellemében ősöreg! Bölcsebb


az embernél, több ő építménynél;
ittlétének záloga súlyos szíve: a kova,
ám elméje eloson a határtalanból is tova.

 

 


2013.3.26.
TL.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#2. 2013. március 28. 19:53
"a világnak malma" emberi tulajdonságokkal felruházva .... érdekes, sejtelmes gondolatok.
Tetszett.
Szerintem nem kellett volna versszakokra tagolni, de így is jó:)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek