Lúdvarázs

Apró bárányfelhők mosolyt szórnak lent...

 

 


Szőlőskertek kadarka illattal


mézesítik horizont


gesztenyeligetekig érő síkját.


Tanyaudvarról libák rajzanak,


nyújtóztatva rebben szárnyuk,


millió tollpihe szellő hátán játszadozva


búzavirág égboltot csókol.


Éteri magasságok repítenek


aprónak tűnő darvakat, boldogság árad


lényük sikoltozó sokaságából


indulásuk alakzatát keresve.


Nyár-múlató pillantásaikkal utolsó otthonuk


felett körözve szelek ölelésében vágyva


déli világuk után.

 

Libák próbálják reptetésre bírni széttárt


szárnyaik, hangosan hírül kiáltva szomorúságuk,


emelkedni lábukkal segítve próbálgatják,


tollaik marasztalják testük.


Apró bárányfelhők mosolyt szórnak lent


és fent, darvak indulnak, távolodó-vakító


fehérségek gágogva maradnak.


Lelkük fonódik életük folyóján,


 

égben-földön mindannyian ludak.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#5. 2015. november 22. 19:33
Már, már futurista ez a versed, kedves Mimmy!
"Éteri magasságok repítenek..."
Gratulálok!
Csilla
#4. 2015. november 21. 20:21
Érdekes vers. Olyan Mimmy-s.
"égben-földön mindannyian ludak."
Elgondolkoztatott.
zsuzsahorváth
#3. 2015. november 21. 17:26
Valóban különös...felhő-lebbentő szelek szárnyán szálló pihe-varázs...
Döme Zsuzsa
#2. 2015. november 20. 19:43
Véletlenek vagy szándékosak-e a spondeusok, trocheusok, daktilusok, nem tudom. Azt sem néztem, hogy milyen mértékben, ütemben váltakoznak.
Csak azt látom, hogy különös hangulata van ennek a versnek.
Gratulálok, Mimmy!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek