Luci

Mi ketten, jó ismeretségben, mondhatni barátságban álltunk vele.

Luci

 

Mi ketten, jó ismeretségben, mondhatni barátságban álltunk vele, így tisztában voltunk harmadik társnőnk kritikus, örökké elégedetlen természetével. Nevezetesen azzal, hogy ő mindig, minden körülmények között, mindenben ellentmond. A dolgokhoz való folyamatosan negatív hozzáállás esetében azt jelentette, hogy soha, semmi nem volt neki jó úgy, mint másnak.

A tagadás szellemére utalva, kapta tőlünk a Lucifer név rövidített változatát, a Lucit. Persze, így csak magunk között - ha nem volt jelen - emlegettük, a szemébe azért nem mondtuk volna, hogy kekeckedő természete miatt, néha már az idegeinkre megy.

Bármi is volt a beszélgetéseink tárgya, tőle csak becsmérlő beszólásokat, lekicsinylő megjegyzéseket lehetett hallani. Mit tagadjuk, kellemetlen modora okán, barátságunkban néha már majdnem szakításra került sor, de aztán mindketten úgy gondoltuk, a sok emlék, közös kis titkaink, az együtt átélt élmények valamiképpen mégis összekötnek hármunkat, így továbbra is elviseltük vitriolos megjegyzéseit.

Közeledett a húsvét, diákok lévén, a tavaszi szünet adta kikapcsolódási lehetőségek még rendelkezésünkre álltak. Éltünk is vele, és szervezni kezdtünk egy pár napos kirándulást.

Tudván, hogy ő is természetbarát, azt gondoltuk, ha lesz is ellenvéleménye, nem fog elzárkózni egy kellemes időtöltésnek ígérkező, hegyvidéki kiruccanástól, olyan helyszínen, ahol még egyikünk sem járt.

Közös barátnőnk vezette fel a témát: jön a szünet, egy teljes hét. Ebből három napot elutazhatnánk valahová.

Luci rögtön hozzátette: a meteorológiai előrejelzés szerint, esni fog.

Az csak egy kis langyos, tavaszi eső - nyugtatta meg társnőnk. Ha itthon esne, itt is csak kimennél az utcára. Legfeljebb viszünk vízhatlan ruhát, cipőt és esernyőt.

Mire ez volt a reagálás: csupa felesleges holmi, amire, ha sütne a nap, nem lenne szükség. Minek cipekedni?

Csak a szállásig vinnénk a csomagot - nyugtatta meg barátnőnk -, a túrákra már nem kellene a batyut magunkkal cipelni. Megjegyzem, egy hátizsák csak tömve jó, üresen nem is érdemes az embernek magával vinnie.

Lucinak ehhez is volt ellenérve: pedig a kis csomag egészségesebb, nem terheli a hátizmokat.

Egyébként, gondolom, most is, mint máskor, magánháznál akartok megszállni. Tudod, hogy én nem szeretem a magánszállást!

Most ráhibáztál. Kedved szerint, diákszálláson lennénk elhelyezve. Elintézem, foglalok helyet hármunk számára - replikázott társnőnk.

Mire mit mondott a mi Lucink? Az a diákszállás bizonyára gondozatlan, elhanyagolt, az ágynemű tisztasága kétes, s a közös helyiségben valószínűleg enni sem tudunk majd.

Van olyan szoba, amihez konyha is tartozik. Csak magunk használnánk.

Luci azonnal leütötte a magas labdát: ilyen kevesen lesznek a szállón? Mi van a biztonságunkkal? Arra nem gondoltok? Védtelen, fiatal lányok vagyunk, akár meg is lophatnak, és egyéb atrocitás is érhet bennünket!

Ismerem a helyi körülményeket - próbálta megnyugtatni barátnőnk. A szobához adnak kulcsot, van biztonsági őr és gondnok is. Egyébként, nem kellene sokat időzni a szállón, minden nap kirándulhatnánk, más-más úti céllal.

Luci higgadtan, de annál tudálékosabban konstatálta: ha minden nap máshová megyünk, akkor soha, semmit sem fogunk igazán megismerni. Időnk se lesz arra, hogy alaposan megnézzük a főbb nevezetességeket.

Ne félj, lesz kísérőnk, egyenesen azokra a helyekre visz, ahová érdemes menni. Azt mutatja meg, amit feltétlenül látni kell - vetette ismét közbe harmadik társunk, de Luci egyre emeltebb hangerővel érvelve, ekkor már szinte kiabált: hová gondolsz? Össze-vissza mászkálni napokon keresztül! Majd éppen törni fogom magam az iskolai szünet alatt! Azt kellene néznem, amit más tart érdekesnek? Különben is, a hegymászástól, a gyaloglástól izomlázat kapok, fájni fog a lábam, elkopik a cipőm, piszkos lesz a ruhám!

Akkor tudod, mit? - szólaltam meg ekkor én is, türelmemet veszítve. Ajánlok neked, de csak neked, egy másik, valóban nagyszerű pihenési, kikapcsolódási lehetőséget.

Ez aztán egy igazán jó program. Nincs benne se hegymászás, se gyaloglás, nem fogsz megázni, még véletlenül sem.

A szállás tiszta, mintha anyád takarította volna. A koszt első osztályú, házias jellegű, elmosott, törölgetett pohár, tányér, evőeszköz, stb. Az ágynemű pontosan olyan, mint amilyenben szívesen alszol. Az ajtó biztonságosan csukható, saját kulccsal, lopás kizárva, cipekedned sem kell, minden a kezed ügyében lesz. Nem kell időt fordítani a dolgok megismerésére, egy csapásra képben leszel, ismerni fogsz mindent, ezért a kísérő is fölösleges.

Hol, hol van ez a remek hely? - kérdezte barátnőnk váratlanul felvillanyozódva.

Hát nálatok, otthon….Luci.

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek