LISZT- Liebestraum (In memoriam L.F.)

Doborján, s a nagyvárosok mind ujjongtak az ujjaid nyomán,

 

Keskenyre zárt, szigorú ajkak,

álmodozó, szomorkás szemek.

Mennyi lányt, grófnőt, hercegnőt és

férjes asszonyt megsebeztetek.

 

Gyakorlott, hosszú-vékony ujjak,

mint az úti Bösendorferen,

játszottatok románc-szonátát

ábrándozó női lelkeken.

Szalonszerelmekbe menekült,

árván hagyott, virtuóz szíved

- mit szeretnél, kisfiam? - apád,

míg élt, sosem kérdezett.

Doborján, s a nagyvárosok mind

ujjongtak az ujjaid nyomán,

s a pesti árvíz indított el

feledett nemzeted nyomdokán.

S ahogy nőtt a három gyermek,

és megőszült sok félhosszú tincs,

- nők, művészbarátok, tanítás -

lassan beléd hasított a "nincs"

 

mert volt, s egykor mégis elveszett:

meglelted rég áhított, megért,

gyermeki Istenszerelmedet.

 

Draskóczi Ágnes


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
kissangelod
#4. 2011. május 18. 17:28
Nagyon jó! Gratulálok!
Tara Scott
#3. 2011. május 9. 20:18
Ez nagyon szép. Gratulálok!
Answer
#2. 2011. május 8. 11:54
Jó vers, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek