LIFTLÓ

Gyönyörű paripája mérhetetlen engedelmességgel várja a kérést, merre is tovább.


A körúton régi bérház hatalmas vaskapuja nyikorogva tárul. A lány belovagol rajta, fejét le sem kell hajtania, akkora a bejárat.

Május derekát koptatja az idő. A ház előtti öreg hárs ezer bársonylevelével jelzi élete erejét. A délutáni nap átszűrődik a zsenge zöld ruhácskákon, melyek most készülődnek teljes terjedelmüket megmutatni. Szellő épp, hogy csókolja lágyságukat, ringatva a fiatalabb ágakat.
Vasárnap lévén a forgalom elenyésző. Néhány gyerek szaladgál rollerrel az utca szélében, idős pár bandukol fagylaltot szopogatva. Odébb egy aprócska kutyus sétáltatja fiatal asszonykáját, aki otthoni papucsban ténfereg telefonálás közepette.

A lány befordul a kapun. Gyönyörű paripája mérhetetlen engedelmességgel várja a kérést, merre is tovább. Aranybarna szőre csillog a napsugárban, mely bekukucskál a kapu üvegén. Susu (a lányka) alig múlt húsz esztendős, sudár alkata eleganciát kölcsönöz. Gesztenyebarna haja kissé kócosan omlik alá. Egyszerű pólót, és farmert visel. Lágy vonásai melegséget sugároznak kissé kipirult tekintetének.
A kapu lassan, nyikorogva csukódik mögöttük. A ló megáll várva, hogy barátja laza, finom mozdulattal leereszkedjen hátáról. Susu megsimítja lova nyakát, súgva fülébe nyugtató szavakat. Elindulnak a lift felé. Régi ház, talán vagy száz éves, a lift hatalmas mestermunka kovácsoltvas ajtaja kinyílik, ahogy a hívó gombot nyomják. Láthatóan ismerik a terepet. Tükrök szegélyezik a felvonót egészen földig érők. Leheletfinoman tessékeli lovasa az állatot. Ő megtorpan. Lehet, hogy nem az ő mérete a bejárat. Kisvártatva újabb gyengéd próbálkozás. Most sem sikerül. Susu fejében felsorakoznak a lehetséges variációk. Fel kell jutniuk a negyedik emeletre. A lépcső fordulók túl szűkek lova számára, s ráadásul sok a lépés is. Pedig már többször sikerült a liftes megoldás. De most csak állnak szótlanul, és a ló nem fér be a szerkezetbe. Mi történt? Korábban minden működött. Mikor is volt az a „korábban"? Úgy három hónapja. Csakhogy a ló azóta megnőtt, a csikóból deli telivérré.
Susu szeme hirtelen felcsillan. Farral talán sikerül. Lova kedves szavaira, s néhány szem kockacukorra megfordul, s behátrál a liftbe. Heuréka!! Már csukódna is az ajtó, de megakad.
-Megemelhetnéd a fejed, és akkor talán...-szól halkan a lány. Mos sem csukódik.
-Esetleg, ha a mellső bal lábad feljebb tudnád húzni. -kéri Susu. Újabb ajtópróba. Még mindig semmi.
- Ha leülnél?- kérdezi a gazdi. Így lovunk különleges pózban, feltartott lábakkal, és fejjel üli végig az emeleteket, amit a lassú járgány majd tíz perc alatt tesz meg. Ha most valaki út közben hívja a liftet, és kinyílik az ajtaja, benne egy ülő, lábait feltartó lóval, bizonyára pávává válik a csodálkozástól, talán még el is ájul, de szerencséjük melléjük szegődik. Most senki sem akar utazni. A kiszállás már egyszerűbben zajlik. Előbb a lábak kerülnek a padlóra, majd a fej is helyére ereszkedik. A felállás csak nem akar sikerülni. Susu emeli farkánál segítve, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon legkedvesebb állatának. A harmadik nekifutásra siker koronázza erőfeszítését.
Nagy sokára kiszabadul ló, és lovasa a vasszekrény fogságából. Már csak egy csapóajtó, és néhány méter a gangon. Hát pont ez az. A csapóajtó. Ló nélkül egyszemélyes művelet. De egy lóval... Susu újabb száguldó gondolatsort vezet át fejecskéjén.
-Talán, ha felülnék itt még a lépcsőházban.- elmélkedik. Lova csendben várva figyeli az események alakulását. A lány lassan, ahogy leereszkedett, felkaptat a paci hátára. Különös műgonddal teszi, a hely szűke erre figyelmezteti. A csapóajtót lova fejjel lassan kinyitja, majd meglódul teljes erejéből, és futásnak ered a gangon. Mesés sörénye lobogva simítja körbe a lány nyakát. Patái dübörögnek a kövezeten. A szemközti házból száját tátván bámulja a fejleményeket egy asszony, miközben az ablakot maszatolja, s a látványtól kiejti kezéből a vizes vödröt, mely az udvar mélyén landol hatalmas csörömpölés kíséretében.. Egy igazi ló,és lovasa a gangon vágtázik. Ilyet se látott, még álmában sem. Próbálja hitvesét is a látványba vonni, de egy szemernyi hang sem képes torkát elhagyni.
Megállnak, a lány leszáll , majd az ajtót nyitva betessékeli társát az előszobába. Az óriási ajtón ez már gyerekjáték. Korábban akkor hozta el barátját, amikor édesanyja dolgozott, így nem tudott a jövevényről. Most a nagyihoz utazott a hét végére vidékre, tehát tiszta a levegő.
Régi polgári lakás, óriási szobákkal, a belső Susué. Indulnak. Egyszer csak édesanyja hangját hallja a konyha felől.
-Ugye, nem viszed be a szobába a lovat?- kérdezte természetes hangsúllyal, mintha egy cicaméretű állatkát lopna be lánykája már sokadszorra.

-Ugye, nem viszed be a szobába a lovat?- kérdeztem újra. Kedvesem hahotázására ébredtem. Majd megpukkadt a nevetéstől mellettem ébredezve. Szemem törölgetve jöttem rá, hogy csak álmomban kérdeztem hangosan.

Egész nap ezen kuncorásztunk. Susu lánykám hívtam a mobilján, nevetve meséltem el álmom, melyen ő is jót szórakozott, s megosztotta velem, hogy a napokban egyik reggel nevetőgörcs közepette ébredt. Vidám lett tőle a napja.

Remélem mindig az lesz mindannyiunké.
2011.05.14. Mimmy Clein

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
agnes-senga
#4. 2011. július 15. 11:00
Már majdnem hajlottam rá, hogy ébren is próbálkozott ezzel valaki. Jót nevettem...tetszett.
Eliza Beth
#3. 2011. július 13. 13:57
És vajon ez a jó írás hol bujkált eddig?
Már egészen beleéltem magam a lóbelopásba.... :-)))
rapista
#2. 2011. május 17. 01:50
a humor sem hiányzott, az érdeklődést is felkeltette - szóval, jó írás!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke