Libikóka

"...Életem ideje egyre perceg..."

 

Menni, vagy maradni,

Érezzek, talán érzéketlenné váljak?

Valóm feladni, ellehetetlenülni

Önmagammal, s hadilábon álljak?

 

Azzá érni, ki sosem voltam?

Talán örökre fásultságot cipelve

Lerogyni egy parányi sarokba,

Várni, mivé lesz a holnap íze.

 

Kit még szerethetnék ráncokban tekint

Rám, s nem szelídítik mosolyok.

Kedvesből kedvtelenné válik

Szeméből folynak homályos alkonyok.

 

Már nem érdekli lényem madara,

Kreált kínjait vetíti ködös Albionom

Mindenre rezzenő kosarába.

Egyedül morzsázom gondom.

 

Hagyjam magam végleg elveszni,

Reményeim buborékként távolodva?

Asztalra csapni, erőm pazarolni

Olyasmire, mi, s ki gúnyolna?

 

Lent, s fent villózik létem

Ki tudja, ha nem saját magam.

Mivé lehetek, ha ily erőtlen életem?

Fel, s alá visz cipőtalpam

 

Menni, vagy maradni?

Nem hagyni, hogy belém vesszek.

Igen! Inkább menni!

Életem ideje egyre perceg.

 

Futok, rohanok kifulladásig,

Látom az aranyló ormokat,

Bár temérdek kín a megmászásig,

De meg kell, hogy lássam a túloldalt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#11. 2012. február 29. 21:02
Próbálkozom, és köszi. Én is szeretettel: Mimmy
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. február 27. 16:23
Answer
#10. 2012. február 27. 16:23
Találd meg a túloldalt!
Szeretettel: answer
Mimmy
#9. 2012. február 26. 15:04
Köszi Balage, kicsit depis, de nem lehet az ember mindig "füligszáj".
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. február 26. 07:45
Mimmy
#8. 2012. február 26. 14:59
Köszönöm drága Zsó, remélem így lesz.
előzmény: Zsó hozzászólása, 2012. február 26. 10:00
Mimmy
#7. 2012. február 26. 14:59
Drága Mara!
Igen, az életün sok vívódással jár. Édesanyám nyári elvesztése hoz alkalmanként ilyen állapotba, Tudod, ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni, óvó tanácsait szeretettel fogadni. Azt hiszem, mostanában sokat gondoltam rá, mert rengeteg megoldandó feladat zúdult a nyakamba, és úgy éreztem, agyon nyomnak. a Végét pozitív gondolatnak szántam, ne ijedj meg, nem a menyországba készülök, hanem a világ naposabb felére, de ha a nap a hegyek mögé bújik, nekem kell hozzá elmennem.
Köszönöm soraid.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. február 26. 11:25
Mimmy
#6. 2012. február 26. 14:56
Drága Kató! Megfogadom símogató soraid. Nagyon jól esik. Igazad van, A szépet kell meglátnom. Tudod, mindig bohókásakat írok, de a vers születésekor nagyon magam alatt voltam, mostmár jobb. köszönöm.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. február 26. 13:20
Juhász Kató
#5. 2012. február 26. 13:20
Mimmykém, - versedből idézve - ne hagyd magad végleg elveszni!
Szeretetre méltó ember vagy, akire még sok szép dolog vár. Keresd a szeretetet, bizalmat, gondolataid szabadságát, és ne add fel!
Mara
#4. 2012. február 26. 11:25
Kedves Mimmy,
az életben vannak időszakok, amikor nagyon vívódik az ember, de meg kell találni a pozitív oldalt.
Bocsáss meg, de a versed utolsó versszakának utolsó sora, engem a túloldallal nem pozitív gondolatokkal kecsegtet.
Szeretettel gratulálok: versedhez: Mara
Zsó
#3. 2012. február 26. 10:00
Vívódsz egy ideig önmagaddal, de a végén magadra találsz, megszületik a megoldás.

Tetszett a versed Mimmy.

Szeretettel: Zsó
Balage
#2. 2012. február 26. 07:45
Jó vers. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek