Levélféle Csillának!

Egy hosszabbra sikerült válasz Csillának az ágyneműtartóba küldött hozzászólására.

Kedves Csilla!


Nagyon köszönöm átgondolt hozzászólásodat, mely fölött nem lehet egy szimpla köszönömmel átfutni. Hosszas előtanulmányok és megfontolások után, a most még lepkeként szabadon libbenő gondolataimat összefogdosom, és gombostűre fölszúrva ajándékként hálám jeléül átadom neked. Erre 1 percet engedélyezek magamnak. Ha nem sikerül, akkor a játéknak vége, és csak egy életem maradt a folytatásra. Írás indul, 3, 2, 1 dudaszó
A „dobd ki a régit, vegyél újat!" jelszó, csak igen kis százalékban származtatható a fogyasztói társadalomtól, annál inkább a mai korunk ószereseitől, akik így kívánják meghosszabbítani a közemberek még fellelhető régiségeinek kicsikarására felhasználható időt! Ennek megakadályozására, - amint az írásodban helyesen megállapítod - szükségünk van olyan szövetségesre, mint a Szentlélek, a Szerencse, és a mindenre igent mondó feleség.
Aki megpróbált már valamit összebarkácsolni, az bizony tudja milyen nagy gyötrelemmel, bosszankodással járó munka ez. Ha kész, az bizony majdnem mindig öröm, de nem csak a készítőnek. Engedtessék meg nekem. hogy egy példával is igazoljam ezt.
Elcseréltük balatoni déli parti vityillónkat egy északi faházra. Az ilyenkor elkerülhetetlen átalakítások keretében - kaptunk a lányomtól egy helyszűkét kímélő - deszkából asztalos által összeállított háttámlás franciaágyat. Sorshúzás döntötte el, hogy a falmelletti rész kerüljön az én tulajdonomba. Sajnos az ágytámla szélessége 5 cm-rel nagyobb lett az ágyénál és ez a rés végigfut egész hosszában. Mivel úgy szoktam aludni, hogy lefekvés előtt a párnám alá dugom a zsebkendőmet, mobilomat, forgópisztolyomat, elemlámpámat, és néha a svájci bicskámat is, nem csoda, hogy alvás közbeni forgolódásom eredményeként egyik-másik a felsoroltak közül belecsúszik a résbe, nagy csattanással jelezve a talajfogást. Ezt elkerülendő összeeszkábáltam egy 2 m hosszú és 5 cm- széles lécet, ellátva a falra csavaráshoz szükséges fülekkel. Fölszerelése után örömmel (1) néztem végig az alkotásomon. Nem volt szép, de feladatát 100%-osan ellátta. Az Igenem is örült, (2) végre vége a szanaszét heverő szerszámok kerülgetésének, fűrészporos kupacok időszakának. Mikor a lányom meglátta az alkotásomat, elhúzta a száját, és kijelentette: hát ez nagyon ronda, rontja az összhangot, azonnal szereljem le. Örömmel látta, (3) milyen gyorsan teljesítettem kívánságát. Kínlódásom eredménye végül is két öröm. Az én örömöm sajnos nem volt hosszú életű. Most kicsit szomorkás a hangulatom. Órámra pillantok, jesszusom! már csak 4 másodperc maradt az egy percből. Csak arra elég, hogy szeretettel búcsút intsek Neked. Andy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. augusztus 8. 22:31
Kedves Andy!

Nem csak Csilla, bizony én is figyelmesen olvastam írásod, az egy perceset.
Szórakoztatni azt bizony tudsz!
Az jutott olvasás közben eszembe, ha én ezeket a kellékeket bárhova tenném, levenném a harmadik fülemet, nos a betörőnek igazán kéznél lenne minden.

Szeretettel ölellek: Mara
siktár éva
#4. 2013. augusztus 8. 00:40
Kedves Andy!
Örülök, hogy újra itt talállak e remek írásoddal. Afelől egyáltalán nem voltak kétségeim, hogy a kreativitásodnak köszönhetően roppant gyorsan, ésszerűen, mérnöki pontossággal megoldod a feladatot.
Egy kicsit azért elgondolkodtattál. A zseblámpa, oké, a telcsi is, a zsepi is, no de minek a forgópisztoly? A Balaton azon partján talán zsiványok garázdálkodnak? Régen jártam arra, úgy hogy nem kérdőjelezem meg írásodban ezt a tényt. De azért annak örülök, hogy sikeresen végrehajtottad a feladatot, de gondolom, hogy nem örült Igened, amikor a forgópisztolyod a fény-és hangsebesség terjedésénél gyorsabban landolt forgópisztolyod a parkettán, amikor lecsúszott az ágy és a deszka között..Ez még kevés volt ahhoz, hogy apátiába süllyedjél, ugyanis úgy gondolom, hogy az i-re a pontot szeretett leányod tette azzal a kijelentésével, hogy "ronda", szereld le.
Szeretettel és örömmel olvastalak kedves Andy és gratulálok!
Évi
Csilla
#3. 2013. augusztus 7. 16:45
Kedves Andy!

Észrevettem, hogy nem reagáltál az én hozzászólásomra, de egy picit sem nehezteltem ezért. Nem vagyok sértődős, és Rád különben sem lehet haragudni :)

De, hogy nekem külön levélfélében válaszolsz, arra még álmomban sem gondoltam volna......
Duplán örömet szereztél ezzel:
ismét olvashattam/olvashatunk egy újabb muris sztorit Andorék háza tájáról, amit "koruk ószeresei" eztán nagy ívben elkerülnek.

Jó volna, ha be tudnék illeszteni ide egy integetős
szmájlit, de sajnos nincs kéznél egyik segítségem sem, ezért be kell érned egy kacsintós utánzattal ;))))

Köszönöm bő egyperces válaszodat.
Puszillak:
Csilla
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke