Lázálmok

riadt ébredésemmel gyomromban izgulok

 

hőség köröttem, és hőség lázít belülről,
szívem mélye is hevesen lüktet,
farsangi bálunkon te is lángnak öltözöl,
és mégis egyedül csak engem büntet,
fáj, fáj, purgatóriumi nyitott nap
után többé már csak a birka béget,
vágyának kolompja a beléptető papírlap,
ne menj, menekülj, mert nyárson eléget!


micsoda tűz, micsoda tűz,
lángra kap az ágyam alattam, porhanyós
és tehetetlen húscafatként tűz
a sercegő serpenyő közepébe, s mint omlós
reggelit kóstolgat izzadtan a láz;
félig nyitott szemmel bár, de álomba
csöppentem, az éhség farkasa ádáz
küzdelem árán nagyot mar lábamba;


riadt ébredésemmel gyomromban izgulok,
hozz nekem, hozz nekem! kenyérrel
a számban talán gyorsabban gyógyulok..
szomjazom is, száraz a szám, akár szemmel
is, ha kell, világtengert szürcsölök,
csak hadd oltsam szomjam hatalmát!
szememből csepp híján könnypára gőzölög,
beteg és fáradt vagyok... ellopnám az igazak álmát;


törődésed felvidít, kedvességed nógat,
mintha sokkal-sokkal jobban érezném
magam, míg a hangod is cirógat,
nézzünk filmet, játsszunk! szeretném!
nem, nem kell aludnom, miért bántasz,
ne csitíts! na jó, keveskét, egy percet csak,
de közben beszélj hozzám! elmondasz
egy szép mesét? amottan már várnak..


igazi puha, csodazöld legelő,

kék és zöld keveréke vidítja a szívet,
hűsítő viharszél csalogat elő,
hogy a barlang helyett sétáljak egyet.
Hullámzik, áramlik, fodrosan szökell
szoknyájában a szellő, virágos mintái
illatosak s szépek, vigyáznom kell,
hisz lépteim nyomában hámlanak szirmai;


kócos hajamba is itt-ott belekap, egy-egy
szálát bőszen kitépi, bosszúból szaggatok,
pázsitja foszlányait tépem, csipkéi mintegy
érett gyermekláncfű fehér magjait szétszórók;
táncba kezd, pörög, forog, gyorsuló centrifuga
szerepében tetszeleg, szédülök, s ő szennyes
ruhaként csapkod a földhöz, meg nekifog a
kőnek, fejem is koccan, homlokom forró, verejtékes;


fagyos zsebkendő marja bőröm, izzok tőle,
izzik a testem, izzik minden egyes végtagom,
reszketek, mint szikkadt nyárfalevél ősszel a temetőbe';
fogaim harangok, veszélyét várom
jelzésük miatt a tornyosuló Celsiusoknak;
egy napja is, hogy testem töretlen ostrom,
sérülésem s bajaim azóta százak,
egyedül is védem a halálomig otthonom,
de oldalamon Veled itthon is várnak.

 

 

 


TL.
2013.03.27.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Cserzus
#3. 2013. április 6. 14:14
Kedves Csilla!

Nagyon szépen köszönöm a véleményed megosztását, örülök neki :)

Szeretettel:
TL.
Csilla
#2. 2013. április 5. 14:36
Kedves Attila!
Átélhetően adtad vissza a testet-lelket gyötrő "lázálmok" keltette furcsa érzések ijesztő hullámzását.
Tetszett a versed.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek