Lágy pír

Fer-Kai: A meredély falánál (akvarell) 1985 Képes vagy rá? Lírai festmény várja lírai írásokkal való találkozását

 

Halványul látásom. Talán a közelgő szürkület, vagy elmém játéka teszi?  Kissé valószerűtlen fényekkel átszőtten sejlenek fel a fehér falat simogató, a sejtelmes keleti táncot lejtő organza függöny színeit, a fáradni látszó bíborfényét, a patyolatfehérbe átcsúsztatva. Érzem a nyitott ablaktáblák felől a levegő meg-megcsiklandozza arcom, lebben, moccan a függöny, mely a szivárvány színeit altatja, a nap érzéki csalódást fon szemeim köré, lassan átadva lényét az esti árnyjátékok világának.

A lágy pír még körvonalazza alakom, ahogy ott állok mozdulatlanul, hátam mögött az ablak, előttem a mesefilmszerű folytonos változása a még akvarellesen pergő másodperceknek.

Csak bámulom a csodát, és érzem, hogy már nem is emberből, hanem csupán valamiféle múlandóságból táplálkozom.

Egy lágy hang, és tovaszállok, ki az éterbe, és elveszek a mélytengeri kékségben.

 

 

 

A kép forrása

A játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#8. 2012. február 11. 18:18
Átírtad?
Kár.
Igaza van Elizának, végül csak a kanavász marad, vagy az sem...
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2012. február 10. 19:20
Eliza Beth
#7. 2012. február 10. 23:34
"jó sok húzás, egyszerűsítés után " --- Nagyon nehéz elfogadni, hogy van, aki szereti így is, és nem csak "egyszerűen"? Túlzásba viszed az egyszerűségre való törekedést. Ha Mimmy még ebből is húz, akkor kb annyi marad, hogy "összemostam a fehér lepedőmet egy piros-kék csíkos törölközövel".
Én úgy érzem, úgy értelmeztem, és úgy is gondolom még most is, hogy ez egy játék, kiből mit vált ki egy adott kép. Nem Pulitzer-díjas alkotások, "csak" az érzéseink.
Te nem tudsz játszani? Lazíts egy kicsit! Vagy erre meg nekünk kell megtanítani téged?
(tudd, hogy nem haragosan ordítozok, hanem mosolyogva fejcsóválok!!!)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. február 10. 18:12
Fer-Kai
#6. 2012. február 10. 20:26
Kedves Mimmy,
nekem is tetszik a megközelítésed.
Nem azért, mert bizonyos mértékben igazat adtál "nekem", hanem mert tárgyilagos tudtál maradni.
Ez a legfontosabb, és akkor akár igazat adsz, akár nem, nagy "baj" nem lehet.
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2012. február 10. 19:20
Mimmy
#5. 2012. február 10. 19:20
Kedves Fer-Kai!
Köszönöm hozzá szólásod, valóban érdemes lenne átdolgoznom, de azt ne feledd, hogy én festő vagyok inkágg, mint íródeák. Rá-
adásul álmodozásra is működnek bennem a hajlamok.
De tetszik a megközelítésed, ígérem megpróbálom.
Igen, a gyakorlat teszi a mestert.
Answer
#4. 2012. február 10. 19:08
Nekem tetszik.
Pont az ad különleges színt az irásnak, hogy helyenként halmozottak a jelzők.
Ez is egy ábrázolásmód, amelyhez gratulálok neked!
Szeretettel: answer
Fer-Kai
#3. 2012. február 10. 18:12
Igen, a szavakkal való festés...

Vigyázat, itt most (némi) kritika következik - csak erős idegzetűeknek!

Számomra túl sok a határozószó és a jelző, időnként öncélúnak is tűnik.
Már a címben is, hiszen a pír, pirkadat ritkán éles, kontúros, tehát a "lágy" jelző nem igazán indokolt, és nem is hangzik túl jól a két egyszótagos szó.
A harmadik mondat testesíti meg leginkább a halmozás visszaütő, elerőtlenítő hatását. Amúgy sem passzol ebben a bonyolult mondatban az állítmány és a tárgyas ragozás: a tárgy olyan messzire került az állítmánytól, hogy az író is elveszítette a fonalat (az állítmánynál?).
A mondat első részében sok szó ugyanazt "ragozza", amit az állítmány, pedig az, hogy "sejlenek fel", önmagában kifejezi a bizonytalanságot, kontúrtalanságot. Az "átszőtten" szó is erre utal, a "kissé valószerűtlen" is. Kicsit később a "sejtelmesen" jelző úgyszintén.
További mondatokban tetten érhető még hasonló halmozás. Ezzel az a gond, hogy szépnek tűnik, de a túlzások miatt ellenkező előjelbe fordul - mímelt hatást kelt.
Pedig ebből az írásból - jó sok húzás, egyszerűsítés után - hangulatos mű születhet.
A zárómondatok ezt alátámasztják, leszámolva azt a furcsaságot, hogy az utolsó előtti mondat megfogalmazása - múlt idejű - kannibalizmus képzetét keltheti:
"(...) már nem is emberből, (...) táplálkozom."

Nem írtam volna ennyit, ha nem hinnék benne, hogy ezek az észrevételek a szerző javára válhatnak.
Érdekes lenne olvasni egy javított változatot, ami talán fele ennyi szóból állna, mégis dupla hatóerővel bírna.

Köszönöm a próbálkozást, érdemes is, mert gyakorlat teszi a mestert!
Balage
#2. 2012. február 10. 13:48
Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke