KÓRHÁZBAN

pesszmizmustalanítás


KÓRHÁZBAN

 

 

                            

 

Pesszimizmustalanítás



Zsolt a századfordulós, ferencjózsefi fénykorban épült kórház óriási, üres folyosójának egyik nagy, boltíves ablakánál álldogált. Fázós kezeit hol összedörzsölgetve, hol az előtte levő öntöttvas radiátoron melengetve nézelődött kifelé a téli szürkeségbe!

A délutáni csendespihenőben a betegek a gyorsabb gyógyulás reményében megpróbáltak egy kicsit aludni, vagy olvasgattak. A folyosó nyugalmát nem zavarta meg a zárt ajtók mögül kissé kihallatszó horkolás, vagy a nővérszoba felől alig hallható vidám kacagás és cseverészés sem.

Ebben a viszonylagos csendben akadálytalanul hömpölyögtek benne a súlyos gondolatok, mintegy kiutat keresve a hosszantartó betegségéből, a körülötte zajló emberi tragédiák, szenvedések-, a túlterhelt nővérek megfáradt arcának látványától és a kisfizetésű osztályos orvos gépiesen letudott vizitjétől. Ezt a hangulatát erősítette a korán beköszöntő sötétedés is.

 

                            

 

 

 

Ekkor kezdtek hunyorogva, sorra kigyulladni a kórházkert lámpásai. A fényben föltűntek hirtelen a gyönyörű, jégvirágba borult fák. Abszurd módon a látványról hirtelen a tavaly tavaszi, virágba borult gyümölcsfák jutottak az eszébe, amikor - egy pilisi kirándulás közbeni pihenőt kihasználva - félrevonult kedvesével a túratársaktól, és egy csendes domboldalon leülve, egymást átölelve élvezték a csendet, a gyönyörű tájat és a virágba borult természet örök szépségét. Nagyon boldogok voltak!

Ennek az álomszerű látomásnak a hatására pár másodpercre eltűnt az életéből a kilátástalanság, a sötét folyosó nyomasztó képe és még percekig megmaradt benne az a kellemes érzés, amit ez a visszaemlékezés kiváltott  belőle.

Ezek a hirtelen jött, jelenszépítő gondolatok valók arra, hogy ha csak pillanatokra is, elfelejtessék a betegséget, a velejáró kellemetlenségekkel együtt.         .

  


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#4. 2012. február 17. 09:45
kedves Eliza Beth!
Megnyugtatlak, nem én voltam!
Sajnos, többször végeztem helyszíni tanulmányt, így egyaránt tudok vidám, vagy szomorú történetet előhúzni a cilinderből! Mindjárt nekiállok egy vidámat küldeni, neked ajánlva! Kárpótlásul egy komoly kérdés:
Hogy tanítja a vasorrú bába úszni a pókot?
I
I
I
Hokusz-PÓK ússz!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. február 16. 16:23
Eliza Beth
#3. 2012. február 16. 16:23
Ui: Remélem, nem rólad szól!
Eliza Beth
#2. 2012. február 16. 16:23
Vidámat vártam tőled, de ez most inkább fájdalmas. Akkor is, ha optimizmust akar sugallani.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!