Kishegyes 1849

fejet hajtunk a hősi harcosok emléke előtt

 

Volt itt láger, tele honvédekkel,

kapujukon senki nem mehetett be,

szép lányok mentek arra véletlenül

deli honvédeknek munka akadt ott

csillogó szempárral a kapu mögött

csillogó szemek, huncut tekintetek,


csak ennyi volt, mert Jelasity közeledett.


Honvédsoron port kavarnak fel az

emlékek, ott masíroztak a harctérre

a hazájukért elesni kész honvédek.


Ágyúdörgést, harcnak zaját, messzire

viszi az őszi szél, avart futtatva maga előtt.

Onnan indul és hallatszik, ahol a határt véresre

festette a porfelhőbe akadt lemenő győztes Nap

ezernyolcszáznegyvenkilencben, a telecskai dombok alatt.


A győzelemnek nagy ára volt.

Bajtársat temettek síró szemek,

könnyet fontak koszorúba  bájos leánykezek.


Soha sem kerüli el ezt a tájat az őszi szél,

fejet hajtunk a hősi harcosok emléke előtt.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#7. 2013. október 7. 18:10
Kedves Csaba!
Köszönöm az elismerést.
Szeretettel: Mara
Mara
#6. 2013. október 7. 18:09
Drága Answer!
Elismerésed hálásan köszönöm,
Szeretettel: Mara
Mara
#5. 2013. október 7. 18:09
Nagyon szépen köszönöm, kedves Kató!
Szeretettel: Mara
Bedő Csaba
#4. 2013. október 7. 16:15
Igazán szép emléket állítottál hőseinknek.

Gratulálok, szép napot!
Answer
#3. 2013. október 6. 23:12
Drága Mara!
Gratulálok a versedhez!
Ölellek szeretettel: Answer
Juhász Kató
#2. 2013. október 6. 20:11
A megemlékezéshez gratulálok!
A forma is szép!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!