Kis lila pillangó

Hol volt, hol nem volt, a nagy virágos réten élt egy kis lila pillangó

 

Hol volt, hol nem volt, a nagy virágos réten élt egy kis lila pillangó. Vidám élete volt. Reggeltől estig boldogan repkedett virágról virágra, és beszélgetett mindenkivel, aki csak útjába került.

- Jó napot, fecske néne! - köszöntötte a rét felett repülő villás farkú fecskét. - Hová, hová, ily sietve?

A madár leszállt az egyik közeli bokor ágára.

- Megyek a folyóhoz. Szomszédom mondta, hogy kikelőben vannak a szúnyoglárvák, viszek belőlük a kicsinyeimnek. Mennem kell, nincs időm beszélgetni. Most sietek, mert még más fecskék megelőznek - válaszolta és elrepült.

A kis lila pillangó egyedül maradt. Unatkozott, ezért szeretett volna valakivel hosszan beszélgetni, megtárgyalni a virágos réten túli világot.

Elindult, hogy más beszélgetőpartnert keressen magának.

Sajnos, hiába ment a pockokhoz. Nagy munkában voltak. Nem értek rá társalogni. A múltkori hatalmas eső megrongálta a földalatti járataikat. Ezzel voltak most elfoglalva. Ki sem látszottak a munkából. Pocok apó így szólt hozzá:

- Gyere vissza máskor, ha majd elvégeztünk a munkával! Akkor majd szívesen beszélgetünk veled.

Innen is szomorúan tovarepült. Mindenhol hasonló sors várt rá. A virágos rét lakói mind elfoglaltak voltak. Senki nem akart társalogni vele. Ez nagyon elkedvetlenítette. Unalmas egyedül össze-vissza repkedni a virágok felett.

Bánatosan lekuporodott egy nagy fűszál alá és ott búslakodott. Váratlanul a távolból furcsa hangokat hallott. Eleinte nem tudta, mi lehet az? Kíváncsian kitekintett a fű közül.

Kiránduló gyerekek érkeztek a virágos rétre. Látszott rajtuk, hogy már nagyon fáradtak. A velük lévő tanítónéni azt mondta nekik, hogy pihenjenek, és uzsonnázzanak meg. Javaslata minden csöppségnek tetszett, és azonnal leheveredtek a fűbe. A hátizsákokból, tarisznyákból sok finomság került elő. Az egész rétet egy pillanat alatt különböző ételek illata járta át. Ez olyan jó volt és érdekes.  A kis lila pillangó még sohasem találkozott ilyennel. A kicsi emberkék felkeltették a figyelmét, és izgatottan nézte őket.

Egyszer csak átvillant az agyán, mi lenne, ha hozzájuk repülne, és beszélgetne a gyerekekkel. Bizonyára nem utasítanák vissza és szívesen vennék a közeledését.

Előbújt a nagy fű mögül és a pihenő gyerekek fölé repült.

Először egy szöszke kislány vette észre, és hangosan felkiáltott:

- Nézzétek, lila pillangó! Milyen szép!

A gyerekek felugrottak. Mind, ahányan csak voltak, az ég felé emelték tekintetüket. Boldogan kiabálni kezdtek:

- Lila pillangó! Lila pillangó! Fogjuk meg!

A kis lila pillangónak nagyon tetszett a kergetőzés. A csöppségek megfeledkezve a fáradtságról, a hosszú gyaloglásról űzték, kergették az új játszópajtásukat. Bármennyire is szerették volna, nem sikerült megfogni a pillangót, aki boldogan nevetett megpihenve az egyik kórón, és mintha azt mondta volna a gyerekeknek:

- Gyertek, fogjatok meg, ha tudtok! Úgyis én vagyok az ügyesebb.

- Kórón van a kis pillangó - mutatott a tanító néni feléje. - Siessetek, hátha ott sikerül elkapni!

Szerencsére a tanító néni ülve maradt a fűben. Csak szóval irányította a nebulókat. Így amire a gyerkőcök észbe kaptak, a pillangó már messze járt.

Sokáig tartott a kergetőzés.

- Tanító néni - szólalt meg az egyik kisfiú -, nem tudjuk megfogni. Mindig elrepül. Mit tegyünk, hogy elkapjuk?

- Legközelebb majd hozunk magunkkal lepkehálót, és azzal majd megfoghatjátok. Későre jár, ideje lenne elindulnunk. Este lesz, mire hazaérünk.

A gyerekek szedelőzködni kezdtek. Szomorúak voltak, amiért nem sikerült megfogni a kis lila pillangót. Elhatározták, legközelebb ügyesebbek lesznek, és majd elkapják kicsi barátjukat.

Pillangó sem bánta a szünetet, mert már ő is nagyon elfáradt a repkedésben. Amíg kergették a gyerekek, észre sem vette, mennyire kimerült. Neki is jól fog jönni egy kis pihenő. De azért sajnálta, amiért az aprónépség magára hagyta. Vékonyka hangján utánuk kiáltott.

- Isten veletek, barátaim! Köszönöm, hogy játszottatok velem. Gyertek el holnap is!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#4. 2013. augusztus 10. 18:07
Szép gyermeklélek és természet összekapcsolása. szeretettel gratulálok: Mara
Adalberto
#3. 2013. augusztus 10. 15:11
Köszönöm, Katalin, hogy nálam jártál.
M.Simon Katalin
#2. 2013. augusztus 10. 14:20
Szegény kis pillangó, nem is sejtette,hogy azért kergetik, mert meg akarják fogni...

A természet megismerése, szeretete, védelme - ezt már gyermekkorban meg kell tanulni és meséd erre jó biztató. Örömmel olvastam. Katalin
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek