Kirándulás az ismeretlenbe (1/2)

A szombat reggeli nap sugarai Kurd községében tűztek arcunkba. Célunktól már csak tíz kilométer választott el, mikor a vonat hangos füttyszóval továbbhaladt valamerre Pécs felé.

 

 

A szombat reggeli nap sugarai Kurd községében tűztek arcunkba. Célunktól már csak tíz kilométer választott el, mikor a vonat hangos füttyszóval továbbhaladt valamerre Pécs felé. Kissé fáradtan a korai keléstől, ugyanakkor lelkesen vártuk kísérőnket, Furák Zoltánt, aki a Magyar Turizmus Zrt. képviseletében elkalauzolt minket kétnapos kirándulásunkon.

Bevallom, korábban ez a térség sohasem keltette volna fel a figyelmemet. Eddig Tolna megyéről csakis az az ősrégi vicc jutott eszembe, melyben a férfiakat koruk szerint kategorizálják: Azaz, ha a férfiakat megyékre lehetne osztani, akkor a húsz éves férfi az túl HEVES, harminc-negyven évesen VAS, ötven évesen BÉKÉS, hatvan évesen TOLNA, csak sajnos nem megye.

Pedig aztán, mint utólag kiderült, Tolnában eléggé nagy a mozgolódás mostanában. Ahol jártunk, mindenütt elkészült fejlesztések tömkelegét, jövőbeni újítások tucatját mutatták be nekünk. Na de térjünk vissza a kezdetekhez.

A kurdi községtáblát elhagyva, szinte azonnal körbeölelte kocsinkat a természet. Erdők között vezetett dimbes-dombos utunk, a mintegy tíz kilométerre lévő Lengyel-Annafürdőhöz. Mintha csak visszacsöppentünk volna az időben, és egykori osztálykirándulásunk céljához érkeztünk volna, úgy fogadott bennünket az itt felépített erdei iskola. Kisgyerekként mi is hasonló helyre jártunk, na de felnőtt fejjel azért nem épp ilyen turisztikai csalogatóra számítottunk. Azt persze már a kocsiból kiszállva konstatáltuk, hogy a mellettünk csordogáló Anna-forrás és az erdőből kiszűrődő madárcsicsergések hangjai, valamint a friss levegő és a legkülönfélébb virágok, fák és az avar illata egy pillanat alatt felélénkített minket, de kényelembe tunyult lényünket ezzel még nem lehetett lenyűgözni. Aztán a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. munkatársai bevetették magukat. Megtudtuk, hogy a 2002-ben Turisztikai és Természetvédelmi Központtá átalakított Annafürdő a XIX. században az Apponyi grófok kedvelt üdülőhelye volt, a hely a nevét is Apponyi Rudolfné Benkendorff Anna után kapta. Gyorsan megnéztük az Anna-forrást, majd egy gyönyörű, frissen felújított (talán 2011-es) vendégházba vezettek be bennünket. Ráébresztettek minket arra, hogy ami külsőleg a múltat idézi (gondolok itt a faház jellegre), az akár a legmodernebb technológiákat is magába foglalhatja. Ebben az épületben ötvözték a múltat a jövővel a megálmodók. Ugyanis az egyszerű ismeretterjesztésre is alkalmas játékok (például: titokfal, melybe belenyúlva ki kell találni, mi rejtőzik mögötte; illatfújók, melynél a cél, hogy megmondjuk, milyen illatot érzünk; fából készült mérleg, mely a biológiai egyensúly bemutatására hivatott…) mellett megismertettek bennünket az általuk is használt napelemekkel. Kiderült, hogy a napelemek és a napkollektorok mellett szélerőgéppel, szürkevíz rendszerrel, biológiai szennyvíztisztítással, valamint komposztálással is igyekeznek az itteniek környezetbarát megoldások révén segíteni a saját mindennapjaikat.

Gyorsan körbevezettek minket a többi épületen is, ahol megnézhettük a szépen, ám egyszerűen berendezett szobákat, a fedett kültéri foglalkoztató épületet, melyben épp egy iskolás csoport volt benne valamilyen játékban (egyesek rajzoltak, mások első ránézésre mintha korongokat csiszoltak volna csillogó szemekkel…). A gyerekeket elhagyva, egy kisebb állatkerthez értünk, melynek segítségével bemutatták nekünk a térségre jellemző állatokat. Aztán vezetőink kijelentették, hogy elég volt már ebből a henyélésből, nem azért jönnek ide a városiak, hogy csak amolyan ímmel-ámmal sétálgassanak, azzal előkaptak gyorsan pár biciklit, majd az egyik erdei ösvénynek vettük utunkat. Egy kis terepbiciklizést követően megérkeztünk a hat kilométerre lévő szentkúti ökoházhoz. Itt miután bemutatták nekünk a nádgyökérzónás szennyvíztisztítás rejtelmeit, etethettünk pár kecskét, miközben mi is téptünk magunknak a fáról egy-egy körtét. Kiderült, hogy a nem is olyan régi felújítások és modernizálások sokasága csak a kezdet volt errefelé, ugyanis a jövőben egy hatalmas gyümölcsös kialakítása a cél. Ezen felbuzdulva, és talán a limonádé jótékony hatásának is hála, egy jó kis társalgás alakult ki házigazda és vendégei között.

A társaság beszélgetését úgy tűnt, semmi sem zavarhatja meg, ám ekkor a kemencéből frissen kivett kenyérillat szűrődött a csoport felé, s mint a kiéhezett vadak, úgy ugrottunk rá az ínyencségre. Természetesen az ebéd többi része sem késlekedett, s hamarosan asztalunkon termett a bőséges lakoma a szorgos kezeknek hála.

A finom falatozás után háziasszonyainktól egy kis zápor kíséretében búcsúztunk, s egy kisbusszal újabb erdei ösvény bebarangolására indultunk. Az esőnek hála az ottani talaj rendkívül csúszósnak bizonyult, és míg a nyomvályús úton való közlekedés másoknak nem ajánlott ilyen időben, erdőjáró sofőrünknek mindez nem jelentett akadályt, s egy izgalmas, csúszkálós, hajmeresztő út után visszatértünk Annafürdőre. Ha valaki arra járna, és esni kezd, mindenképp kérjen meg egy erdészt, hogy vigye el egy ilyen körre. Nem csak adrenalinban gazdag, de egy rendkívül jó és izgalmas élményben lehet része.

 

 

Folytatása következik…


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek