KINCSEK

Egy kisiklott élet margójára


Nélkülözve, egyedül élsz,

pedig kincsek vesznek körül,

néha tán a holnaptól félsz,

szíved tőlük mégis örül.


Visszavisznek boldog múltba,

mikor tiéd volt még minden,

élvezettől dús világba

merítkezel önfeledten.

 

Elég néhány hibás döntés,

képes mindent eltörölni,

segít majd az emlékezés

szép éveid újra élni.

 

Éles elméd, nagy tudásod

nem veszi el senki tőled,

bőkezűen most megosztod

velem ezt a drága kincsed.

 

Sorsod kérem, hozza vissza

veszteséged, méltóságod,

addig lelkem szomjan issza

bölcsességed, társaságod.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Kacsa Zsóka
#5. 2014. május 29. 21:13
Igen, Drága Marám, hiszen tudod,
"A remény hal meg utoljára...".
Neki most én vagyok a remény, és még sokáig szeretnék élni...
Szeretettel:Zsóka
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. május 29. 21:02
Mara
#4. 2014. május 29. 21:02
Kedves Zsóka!

Szomorú versedben azért felvillantod a reménysugarat, és szép kívánságod váljon mihamarabb valósággá.
Szeretettel gratulálok: Mara
Kacsa Zsóka
#3. 2014. május 29. 15:26
Kedves Karola!

Sajnos igaz minden, és ráadásul egy rendkívül értékes ember önhibáján kívüli veszteségeiről , életének pálfordulásáról írtam.

Istenem, hányan is vannak ilyenek!

Köszönöm a kedves hozzászólást és az együtt érzést:Zsóka
előzmény: hozzászólása, 2014. május 29. 09:39
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek