Ki a legjobb?

...mindenkinél van jobb...




Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisvakond. Egy fészekaljnyi kistestvérrel nőtt fel. Egy napon észrevette, hogy mindenben ő a legjobb. Ha fájt valamije, ő tudott a leghangosabban üvölteni, ő tudott a legtöbb gombócot megenni, a leggyorsabban futni, de még a társasjátékokban is mindig legyőzte a testvérkéit. Kétség nem fért hozzá, hogy ő volt a legjobb.
Egy napon az orrára csöppent egy vízcsepp, és ez kíváncsivá tette. Mi történhet odafenn a föld felszínén?
Ásásra tervezett mellső lábacskáival kotorni kezdte a kemény, és kiszáradt talajt, de ez nagyobb munka volt, mint gondolta volna. Már a feladat felénél járhatott, amikor váratlanul puha lett a föld. Gyöngyözni kezdtek a kis göröngyök a lábacskái nyomán, amint a napvilágra ért. Vaksin hunyorgott a fényben. Nem látott még esőt, de látta, hogy a víz az égből jön.
- Te aztán kemény vagy! - mondta Földnek. - Alaposan megizzasztottál, azt hittem, kifogsz rajtam, biztosan te vagy a legjobb. 
- Nem gondoltam sohasem magamról, hogy én lennék a legjobb - mondta a Föld. - A zápor megpuhít, és feláztat. Nézd csak, mennyi itt a sár!
A kisvakond látta, hogy a Víz erősebb a Földnél, áthömpölyög a mezőn, és magával ragadja a földön heverő gallyakat. De nem volt sok ideje a nézelődésre, őt is a hátára kapta, és magával sodorta az áradat.
- Te vagy hát a legjobb! - mondta a Víznek.
- Soha nem gondoltam magamról, hogy én lennék a legjobb. - mondta a Víz. -A Nap felszárít, és nyomtalanul eltűnök, mintha soha itt sem lettem volna.
Nem maradt sok ideje a kisvakondnak álmélkodni, máris kisütött a Nap. Felszárította a vizet, és megkeményítette a Földet.A Víz elpárolgott. 
Látta a kisvakond, hogy a Nap erősebb a Víznél. Rekkenő forróság támadt.
Vakondunk visszakívánkozott a föld alatti hűs otthonába. De a Föld kemény volt, és kicsorbította a karmocskáit. Nem tudott ásni.
- Te vagy hát a legjobb! - mondta a Napnak.
- Sosem gondoltam magamról, hogy én lennék a legjobb - mondta a Nap. - Nézd, esőfelhő közeleg, mindjárt eltakar, és elhomályosítja a fényemet.
Ekkor lezúdult a nyári zápor, felpuhította a földet, ahol járatot tudott ásni magának.
Végre otthon volt, a biztonságos kuckójában. Elgondolkodott. 
Ki hát a legjobb? A Föld? Az Eső? A Nap? Vagy talán ő, a kisvakond lenne a legjobb? Biztosan nem. A kinti világban mindenki erősebbre talált.
És egyet megtanult rövid kis kalandja során, hogy mindenkinél van jobb.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ruder - Jana
#7. 2013. június 6. 04:44
Nagyon szerettem olvasni!
andor
#6. 2013. június 5. 14:43
Igazi, jó mese, amire a nebulók egy-kettőre elalszanak. A mese legyőzi az álmatlanságot! Az álmatlanság jó, az őrtálló katonáknak. Nincs mese! Hmm! a jó lehet rossz is? Lehet az itt felsoroltakra azt mondani rossz, rosszabb...
(árvíz, szárazság)! Ezt dontsétek el Ti!
Szeretettel Andy
Csilla
#5. 2013. június 4. 15:30
Kedves kis mese a hiú vakondról, aki megtanulta önmaga megismerését és az alázatot.
Döme Zsuzsa
#4. 2013. június 1. 17:00
Van benne valami.... Igazság. Gratulálok.
Juhász Kató
#3. 2013. június 1. 15:56
Gratulálok a természet erejét bemutató mesédhez!
Viktória
#2. 2013. június 1. 07:04
Aranyos, tanulságos mese.
Mindenkinek lehet olyan tulajdonsága, amiben jobb mint a másik. :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek